sok szálon futó élményhalmaz, négy nap után újra a saját ágyamban, lassan alvás helyett álmodom. a konkrétumokat nagyon jól tompitom az olvasott sok okossággal, viszont azon elgondolkoztam, hogy volt, aki egy háborút is az álmára alapozott...

az idő rohan, nem tudom hová, tegnap négy rész Twin Peaks volt az adag - már koncepciónk is van, bár ennél lényegesebb, hogy egyáltalán többesszámban fogalmazhatok. az első sorozat, aminél csak a végkimerülés képes megkimélni egy következő résztől, egyik csapdából a másikba sétálok és nem fogok egy darabig erdőben mászkálni:)))

a legszebb pillanat a legnagyobb aljasulás közepette talált meg, kivételesen(?) egy lány személyében, a többi determinált véletlent is csak csodálom csendben.

hiányérzet van, minden szinten, de annyival jobban tudok figyelni, hogy ez kiegyenliti az egyre tompuló érzékenységet... Portishead: Roads

légy, ami lennél: férfi.