egy kis csütörtök hajnali horror. persze tudtam, hogy valahol ott leskelődik, de erre azért nem számitottam... és igazából én vagyok a fasz, mert tudtam, persze, jó, hogy nem láttam eddig, de azért nem egészen így képzeltem el, hogy egyedül, meg majd jobb. végülis abba bele sem gondoltam, hogy itt is van letiltási lehetőség, de ma is tanultam valamit. csak milyen áron, ha meg még velem a legőszintébb, akkor nem akarom tudni a többit...majd hideg fejjel persze jobb, de most meg mögöttem áll egy év, amit megint nem tudok hová tenni, aludni viszont hiába szeretnék. a kis naív, aki azt hitte, hogy a bizalmával fogja megváltani a világot, de nem fogom, most csak a csalódás, és a talaj a lábalól kihúzva...

kezd kicsit toomuch lenni ez az egész, jelzésértékünek kéne vennem, hogy ha esetleg lennék szíves leszarni végre az egészet, akkor annyi szép dolog van még bazmeg!?

nemtudom, meg miért, meg mindegy is talán