a lelkem mélyén valahol komolyan kedvelem ezeket a drámaian vicces pillanatokat, amikor hulla sápadt arccal, fekete és fehér ruhatáram összessége társaságában próbálok összehozni egy nem túl, de elegáns és ugyanennyire szexi kombinációt, amitől viszont kifejezetten kis törékeny benyomást keltek (pont nem erre pályáztam), a szemfestés amúgy sem sokat segít, ilyenkor bánom, hogy nem anyámét örököltem, mert a kék egyáltalán nem szofisztikáltan és elég félelmetesen világít...még szerencse, hogy az egésznek igazából semmi tétje nincs, csak a saját lelki békémhez kell, hogy azért mégiscsak komolyan tudom venni:)))
Repetition Kills You
ja és a hét egyik csúcspontja életem első önéletrajza volt, meglátjuk:)
kéz és lábtörést
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése