Na, ma csodálatos esemény ment végbe délután negyed négykor: miután megláttam, hogy Miklósi Gabiék kint tekeregnek Óbudán, elindultam felfele hálásan az okos fejemnek, amiért nálam volt az ernyőm ugye. Vártam sokat, mire elindult a busz a Fenyőgyöngye felé, és mikor odaértem és leszálltam, vettem egy nagylevegőt, hogy na most akkor 25perc, hátha felvesznek, dejó repülni fogok legalább...amikor szólt a sofőr bácsi, hogy szívesen felvisz ám a fordulóhoz! Én meg nem hittem a fülemnek, kérdeztem, hogy szokott-e ilyen lenni, mondta, hogy nem, de "ennek az autónak úgyis mindegy, hogy felmegy e, biztos nehéz azzal a zsákkal gyalogolni." És szépen felvitt az alsó fordulóig, ahonnan 10 perc már csak a starthely!! Hihetetlen milyen rendes emberek vannak! Az idő egyébként jó szar volt, de aztán elstratoltam, nullla szél, sötét felhők, de a sötét felhő adott egy félórát, kösz:)

Ja, a tegnapról még annyit, hogy asszem át kell értékelni ezt a dolgot, mert ennek semmi értelme így. Én komolyan nem akarok mégegyszer kiakadni azon, hogy nem jött össze úgy ahogy, vagyis sehogy, mert ennek nem is ez lene a lényege elméletileg, csak közben én meg ilyen vagyok úgylátszik.
Megyek olvasni: Beckett: Godot-ra várva, kötelező, de nagyon tetszik, kifejezetten vicces és addig sem gondolkozok azon, hogy egy kukazsáknak érzem magam.
Meg azon a versen amit ma olvastam, és amitől a hidegrázás és a hányinger keveredése belém költözött, Pilinszky vers volt (a Francia fogoly), az a jó, - azon kívül, hogy jók - hogy a legkonkrétabban a háborúrol szóló versek is full aktuálisak, annyi erő van bennük.

Ó basszus, rohadtul elegem van, majd írok még nektek, csak most nagyon nyominger vagyok. Egy szép dolog történt ma, az amikor Emő felhívott a 80 as távja után, szerintem nem sok ember van magamon kívül, akinek örülni tudok a távjának, jobban mint magamat sajnálni, amiért egész nap szívtam:) De mégis vannnak. Beszélgettem Vércsével is tényleg:)
folyt. köv.

Na ezennel publikáltam a blogot, de mivel egyből le is buktam ezért csináltam meghívós rendszert...majd ha alábbhagy az érdeklődés megint felteszem szabad prédának:)
Ma zivatar, no repülés, shit, hátha holnap.

Mindig is tudtam, hogy a tömegközlekedés egy sajátos gyűjtőhelye az embereknek. Nem olyan mint az utca, ahol nem túl nagy tömeg esetén emberként lehet kezelni a többieket (nagy tömeg esetén állatnak), hanem egy doboz, ami miatt mindenki, aki egyedül utazik, beköltözik egy olyan részébe saját magának, ahol nem lehet megtalálni egykönnyen.
De abban az esetben ha nincs egyedül, a működés nem áll le és jön az, hogy én premier plánban mozizhatok, már ha annyira megfogó a történet. Ma nem volt mozi, de volt egy fiú, akinek az arca olyan volt, mintha egy zárkózott, támadhatatlan lány lenne erős álkapoccsal és macskaszemekkel. Ennek ellenére öt perc után vettem észre, hogy bámulom mintha röntgen szemem lenne, ami pedig nincs, de valami pont olyan volt mint amikor a 17. szülinapomon belebotlottam Mr. Világfájdalomba. Csak aztán egyszercsak jött a hideggyomor. Ugyanaz a hányinger keltő szájrángatózó idegesség, amit egy rágóval kombinál, és közben mintha semmit nem látna. Ami nem igaz persze, amikor mindentértően nevet az sem igaz, de az alteregójának legalább megvolt még az illúziója. Vagyis nekem volt meg.

Minden bejegyzésem, najó, minden második a repülésről szól. És annyira megérdemli! Kevés dolog van a világon, amitől ennyit kaptam egész életemben- szól a bölcs tizennyolcéves . Sosem tudtam senkinek pontosan leírni mi fog meg ennyire benne, mert az egész mindenestül. Azt érzem nagyban, amit mindig éreztem ősszel kiskoromban a reptér sarkán állva, a bika szélben, ami hozta a fű és a nap szagát és én meg majdnem remegtem a lelkesedéstől.
Büdös mázlista vagyok, hogy ezek a felhőalapok megadattak nekem. És ettől érzem azt, hogy lószar ez a pár hónap súle, az a pár év egyetem, stb., beadja simán.
És sosem tudom meg miért küzdöttem végig azt a legalább fél évet, amikor alig hallottam start előtt az izgalomtól és már reggel diónyi volt a gyomrom, ha éppen biztos voltam benne, hogy Óbuda lesz. De akkor tudtam. És most pedig csak hálás vagyok mindennek és mindenkinek aki segített ebben. Jó sokan vannak.

Minden visszatért a rendes kerékvágásba. Jó lenne, ha már tényleg olyan nyár lenne, hogy én is nyári ember lennék benne, mert az nagyon szeretek lenni. Hihihi. A jól kitervelt tervek, azok sosem jönnek be, mert mindig háttérb elesznek szorítva a nem kitervelt hirtelen érkező tervek által.
Egészen kezdek megbarátkozni a német csoporttommal, meg talán ők is velem, szóval már csak az a kínzás, hogy 6-9 ig tart. De legalább felgyúrom magam na.

Basszus, most nagyot csalódtam! Hihetetlen, hogy emberek, akik fontosak nekünk, és én is azt hittem, hogy haverok vagyunk és nem is, mert csak hallgatóságnak vagyok jó, annak viszont kurvára. Konkrétan: Panda már itthon volt vasárnap, tudott egy helyet, ahol nice jóidő volt, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy nem segített szakérteni, nem is szólt h hazajött és repülés van, vagy csak egy csá megvagyok választ... Nem akarom túldramatizálni a helyzetet, de akkoris. Szerdán azért megnézzük a népnevelést.
Ma voltak a nyolcadikos kiselőadások, Janka és Sári, nagyon érdekes volt, komolyan. Ja, és jelentem nem csak botmergimnasztikai, hanem euritmia koreorgáfia is kell, "picsába".
Mi a halál van már? Mindenkibe belebotlom!! Először Vértesszőlős, aztán meg Bosnyáktér, én meg csak nézek, hogy mi a szar. Komolyan mondom, ilyenkor megkérdőjelezem a saját értelmi képességeimet, komolyan, ezekkel? ezektől?:)

az emberek közti falakat olyan nagyon miért nem szeretem?

Olyan mértékben vagyok összezavarodva, hogy ezt tényleg nem értem. Más szóval a gondolataim mind lényeglátók a maguk módján és valami fontosat boncolgatnak, miközben valaki más arcával szemlélem a világot (nem, ez most nem a személyes énem költői képekben, hanem konkrétan blogot olvasok a legmélyebb éreklődéssel, ami ugye erős hatással van rám) és természetesen egyik okfejtésemnek sem jutok el a végére jó judit szokás szerint. Egyszerre élvezem a lustaságom szabadságát és közben a képzeletemben már tombolnak a képek, arról mit is csinálhatnék, mit szeretnék inkább csinálni, de legfőképpen önfeledten azt a valamit, bármi legyen is az. Az önfeledés nem nélkülözhető dolog, bár erre már nagyon hamar rájöttem.
Igen, szóval a semmitcsinálásnál tartottam, (ezt csinálom éppen ma) aminél mennyivel jobban szeretem a csinálást , közben pedig enélkül is hiányozna valami. Túl sokat olvastam azokról, akik mindig attól félnek lemaradnak valamiről, és nem képesek mélyen beleélni magukat a pillanatba.

" Mindennek tökéletesnek kell lennie, különben az ember nem boldog, nincs meg az a feloldódás a dologban. Aztán tapasztalatokkal felvérteződve a dolgok elkezdenek megváltozni, pszichikailag megerősödik az ember, vagy bölcs lesz, mert a természet mélyére hatolás bölccsé tesz."


Azt álmodtam, hogy a nap elé egy hatalmas felhő telepedett, ami napokig ott is marad és addig sötét lesz a Földön, amíg el nem megy. Olyan lelkesedéssel vártuk a felhőt, mint a teljes napfogyatkozást anno. Valamiért katonákkal ellenőriztek mindenkit, aki a határ felé utazott, és mi pedig sokan, az iskola talán - de az osztály biztosan - éppen úton voltunk. Ha időben lefeküdtél, és minden szükséges holmi nálad volt, akkor békénhagytak, de valamiért ha nem vittél mgaddal elég kaját, akkor elkezdtek átkutatni. Én egy kínai emberrel beszélgettem sokat a sötétben, és vártam, hogy menjünk már tovább. Aztán már csak az osztály volt ott, mintha táborban lettünk volna, de ismeretlenek ellen játszottunk számháborút. Valahogy kiderült, hogy ez nem csak számháború, hanem fontos hadi esemény és teljesen vérre ment. Mivel későn derült ki, hogy a csapatba mégis bekerülhetek, csak a könnyű számok maradtak, azt hiszem először 2006 volt a számom, de lecseréltem egy bonyolultabbra. A hatos szám pont olyan kerekded volt mint az Adidas cipő orra, amit kinéztem.
Na álomfejtők, erre mondjatok valamit! :)

Mostanában sokszor ébresztenek fel hirtelen és olyankor mindig emlékszem rájuk, bár estére általában elfelejtem.

galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Szóval azt nem is fogom soha megtudni, hogy miért?!

ma

Ma olyan jó kis családias nap volt, biztosan az előadások teszik.
Ma volt az első igazi tavaszi este, bár lehet, hogy csak azért látok mindent ilyen szépnek, mert megjelent a sárgapólós?! A sárgapólós már csak ilyen úgylátszik:) Remélem megmarad neki ez a jó szokása.
Ma életemben először háromnegyed egyig aludtam.

szavazás

Szerintetek beküldjem a pg re?

Szerintem érdekes lenne: Mennyit repülsz hétköznap?
1-Soha, csak hétvégén
2-Csak ha nagyon jó az idő és szabadságot veszek ki
3-Ha jónak tűnik akkor azért kimegyek
4-Nekem mindegy, hogy hétköznap vagy hétvége, ha lehet repülni akkor megyek (No work team)

Szereztem Vértesszőlős képeket. Totál nem jók, de magamra vessek és csináljak jobbat.

Túlvagyok, túlvagyok, túlvagyok...

Végre, nemtom mennyire sikerült, de elfogadtják, és megkezdődik a henyélés. Mostantól fullos erőbedobással gyúrhatok arra, amit én választok magamnak, vagyis arra amit szeretek, vagyis repülhetek elsősörban például. Kíváncsi vagyok Adél mit mesél majd holnap oponensi szemével. Nagyon szeretek megkönnyebbülni, de ez is olyan, amit nem lehet szopás nélkül. (igen képletesen, de nagyon rosszul sikerült a megfogalmazás)

metro

Reggel, Vértesszőlősre menet még békésen viccelődtünk, hogy betoljuk a reptérre, meg ilyesmi, és egyébként is ribanc SE majd újlakin beköszön, meg ilyenek. Ezek után totál oldalas szélben jól elcsesztem a startot, és eléggé be is durvult az idő, úgyhogy kettőig dekkoltam, kb 20-ad magammal. Teljes letargiám volt a holnapi előadás miatt, és a szar startom miatt is.
Annyian voltunk, mint egy jó Nyikomos napon! Kb olyan összetételben is, ott volt akinek kellett, meg annak is akit a legkevésbé akartam. Aztán, mikor kissé befordult a szél, kevés lelkesedéssel, de legalább szépen startoltam el és jól ki is tekertem a kishasadéknál, amit hosszas filozofálás előzött meg (jobbra vagy balra?), de aztán majdnem leszállóban kötöttem ki. Szerencsére elég magasan kiértem és egy buborék után, találtam egy rendes termiket és sity-sutty +500on ültem és éreztem végre otthon magam abban a hihetetlen fényben, na ekkor jöttek a többiek és ketten előre, ketten hátra hagytak el, én siklás helyett, lévén még nem voltam alapon, mentem kicsit előre, onnan felhő két erősebb maggal és indulás. Az első felhőről rástartoltam egy kisebbre, ami balra előre volt, és meglepő módon oda is értem! Onnan mégegy kisfelhő, azt elcsesztem és a velem repülő poison visszafordult sajnos, szóval egyedül kellett mennem.
Na itt jól elbaltáztam a tekerést, pont mint Egeden a múltkor, talán ezzel a másikat nézéssel, és Bicskénél sem sikerült kitekernem, elindultam a pálya mentén és a nagy emelkedő adta, talaj+ 200-ról visszamásztam és onnan még egy felhő adta, de itt jött az, hogy nem mertem átmenni a reptéren, nem értettem milyen szél fúj, és benne voltam a TMA-ban szerintem, szóval sebesen becéloztam a metrot és ott lespiráloztam. Nemtudom, hogy jó ötlet volt-e, lehet, hogy tovább kellet volna mennem D felé? Vagy nemtudom, nem voltam határozott, sőt...nem mertem bemenni Odvas felé már. Légvonalban 41km, Bicskével 43, két órát repültem, és szerintem 1.40 volt a táv. Remélem nem a holnapi szerecsémet repültem el, kéne az előadásra...bár...nem cserélném el :D

Tavasz

Kicsit befrissítettem a cucot, ez a tavaszi kombináció:) Élénkebbet akartam, de mi marad nyárra? Ami volt:
háttér: 000033
szöveg: e6e6e6
cím: 3e003f
bejegyzéscím: 800040
keret: 66B5FF
sidebar: ffff66
sidebar szöveg: 6131BD
látogatott link: 2D6E89
szövegek: Trebuchet
cím: Verdana
Sajnos nagyon sok szobormunkálatom van még. Már ha létezik ilyen szó.

@˘!#đ×$

Kezd baromira elegem lenni!!!!! Ma például azért nem mehettem repülni, (basszus, sírhatnékom volt mikor megláttam a kumókat) mert ugye be kellett mennem és leadnom azt a szart.
Szar alatt az évvégi munkám írásos részét értem. Namost, bementem, és a mai 6 órából pontosan 6- on nem csináltunk semmit. SEMMIT!!
Kilencedikes matekanyag az volt, meg kórus, meg egy kis tesi, amin a botmergimnasztika koreográfiát (LOL) kellett fejleszteni....Németen zenehallgatás, ámen.
Na most ennyi erővel húgommal is beküldhetem volna a cuccot (szart, stb.). És akkor akár repülhettem is volna, ami tényleg fontos. De ez még gimi, itt nincs választás, járjál be és cseszd el a napod, mert jönnek az igazolatlanok.Évvégére az összes igazolatlanom meg lesz, nehogy kárbavesszen egy is!! És majd csinálok koreográfiát miközben készülök az előadásra, nyílván minőségi lesz a sok energiától amit bele tudok fektetni, mint a matek évvégi jegy is. Mert ugye matek epochát is erre a két hétre kellett rakni, hiszen az mindenkinek fontos, és mindenki tanulna rá....ha nem lenne melllette az előadás. De nembaj, legalább lóghatok földrajzról. És most befejezem mert mennem kell, könyvtár-német kombináció lesz.

még 5 nap

Hétfőn horror, de legalább hamar túl leszek rajta, utána lóghatok legaláb szépeket. Most meg megyek alszom egyet, csak előtte kicsit kiszakértem a tervet.
Szóval, május 29-júni1 xc open, cool volt ősszel, legyen az most iiisss :) júni 25-28 ratitovec, ahová magától felkerült a nevem, de hogy hogyan azt nem tudom, égi jelnek kéne vennem.:D És még a nagy kérdés, hogy Egedkupa, vagy nem Egedkupa?! Meg, hogy ugye hétvégén jó idő lesz-e ;)

nice

Húú bassszus a könyvtár holnap lejár!
Imre jóvoltából két lyukasórával rohadtam bent 2-ig, hulla fölöslegesen. Viszont végre megkaptam a fizikát, 89%, az bika ötös...ilyen sem volt még :D Ezen kívül rajtam kívül álló okok miatt dök elnök lettem 9/1 arányú szavazással. Hát remélem, hogy elnöki mivoltam felhatalmaz rá, hogy másokat dolgoztassak (persze csak piszkosmunka esetén), és akkor nagyon kedves, lelkes szorgalmas elnök maradok:)
Ma is német, hihetetlen mennyi kocka egy rakáson...baromi unalmas egy halom ember, akikkel csak a munkájukról lehet beszélni...ráadásul 10-ből 5 jogász, a többi meg titkárnő. Nice.

Jah, vannak új képek!

április 7

Boldogságos 18. szülinapot Violkaaaa!! :D
a hűtlen barátnőd
én :))

Stresszzzz

Óóóó ma nagyon nagyot reppentünk Bérhegyen, az egyetlen szar az volt, hogy lekéstük a távidőt. Sajnos az őröknek éppen most jutott eszükbe szopatni a népet - pontosabban a nép azon részét, amelyik még nem volt a hegyen (a mocisokat véletlenül sem), szóval volt kerülés. Emőék ügyin eltolták távra, mi meg lekéstünk róla, de tanulság levonva.
Ribanc SE teljes képviseletben nyomult, Rush minden várakozásomat alulmúlta így a Summit után, pedig azt is szídtam, de basszus azért éreztem ahogy megtorpant, meg nem fordul olyan szépen. Jó, tegyük hozzá, hogy nem repültem vele három hete, szóval alapból bénább voltam, meg nyílván egyébként sem vagyok szakértő.
Az viszont tagadhatatlan, hogy kedves ernyő, majdnem nagyon megszívtam, nem értem vissza a hegy fölül visszaszálltam a hegy tetejére az odas rotorba.
Lent öten aggódtak az életemért, plusz én, de csak miután leszálltam...fent csak azt éreztem, hogy csuk-csuk-csuk és nem megy előre. Gyorsító koppig, gépészkedés hadművelet, aztán fülcsukás és Hekiék bíztatása lentről, de basszus fülcsukva még szarabb érzés volt h nincs a kezemben a cucc és így rángatózik összevissza. Hát ezzel kezdtem a napot, utána azért reppentem egy jót:)
Csingling lebukott csúnyán, reggel anyámmal szét szakértettük az életét, megérdemelte:D
Holnap sztrájk, keine Schule, sok meló, megtaláltam az mp3-am, már nagyon kellett az esti zenehallgatás.

cool

Hát, ismét elgondolkodhatnék azon, hogy miért szeretnék mindent egyszerre, és a legjobban és lehet, hogy a szétszórtságom mértéke akkor nem érné el ezt a szintet?
Minden esetre április van, emberállatok ébresztőőőőő!
Akkora balek vagyok, hogy az egyébként is csökött fotózási képességeimet végképp lehúzó képet most fel is teszem ide: Runcájszról nagyjából tíz képet csináltam, és ez lett a legjobb...megtanulom, ezt is!
Amit nem kéne elfelejtenem: kedden 15p, matek?, cuccaim by Emcsi, Elek...éés könyveket visszavinnem