Óóóó ma nagyon nagyot reppentünk Bérhegyen, az egyetlen szar az volt, hogy lekéstük a távidőt. Sajnos az őröknek éppen most jutott eszükbe szopatni a népet - pontosabban a nép azon részét, amelyik még nem volt a hegyen (a mocisokat véletlenül sem), szóval volt kerülés. Emőék ügyin eltolták távra, mi meg lekéstünk róla, de tanulság levonva.
Ribanc SE teljes képviseletben nyomult, Rush minden várakozásomat alulmúlta így a Summit után, pedig azt is szídtam, de basszus azért éreztem ahogy megtorpant, meg nem fordul olyan szépen. Jó, tegyük hozzá, hogy nem repültem vele három hete, szóval alapból bénább voltam, meg nyílván egyébként sem vagyok szakértő.
Az viszont tagadhatatlan, hogy kedves ernyő, majdnem nagyon megszívtam, nem értem vissza a hegy fölül visszaszálltam a hegy tetejére az odas rotorba.
Lent öten aggódtak az életemért, plusz én, de csak miután leszálltam...fent csak azt éreztem, hogy csuk-csuk-csuk és nem megy előre. Gyorsító koppig, gépészkedés hadművelet, aztán fülcsukás és Hekiék bíztatása lentről, de basszus fülcsukva még szarabb érzés volt h nincs a kezemben a cucc és így rángatózik összevissza. Hát ezzel kezdtem a napot, utána azért reppentem egy jót:)
Csingling lebukott csúnyán, reggel anyámmal szét szakértettük az életét, megérdemelte:D
Holnap sztrájk, keine Schule, sok meló, megtaláltam az mp3-am, már nagyon kellett az esti zenehallgatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése