Minden bejegyzésem, najó, minden második a repülésről szól. És annyira megérdemli! Kevés dolog van a világon, amitől ennyit kaptam egész életemben- szól a bölcs tizennyolcéves . Sosem tudtam senkinek pontosan leírni mi fog meg ennyire benne, mert az egész mindenestül. Azt érzem nagyban, amit mindig éreztem ősszel kiskoromban a reptér sarkán állva, a bika szélben, ami hozta a fű és a nap szagát és én meg majdnem remegtem a lelkesedéstől.
Büdös mázlista vagyok, hogy ezek a felhőalapok megadattak nekem. És ettől érzem azt, hogy lószar ez a pár hónap súle, az a pár év egyetem, stb., beadja simán.
És sosem tudom meg miért küzdöttem végig azt a legalább fél évet, amikor alig hallottam start előtt az izgalomtól és már reggel diónyi volt a gyomrom, ha éppen biztos voltam benne, hogy Óbuda lesz. De akkor tudtam. És most pedig csak hálás vagyok mindennek és mindenkinek aki segített ebben. Jó sokan vannak.