Basszus, basszus, basszus, basszus!
Biztos a filmnézés és a családi elszelektálódás az oka, de olyan érzésem van, mint akiben túlteng az erő, amit nagyon szívesen befektetnék valamibe, valakibe, teljesen világmegváltó hangulatomba kerültem...az ilyesmi jó így tél közepén.
Láttam ma egy csomó videót amin egy éves se voltam és kiderült, hogy tökre visszamaradott volt a mozgásom (nem csináltam semmit igazából), csak a beszédem fejlődött rendesen, de még ez is hatalmas mák volt, először azthitték lógni fog egy deszkám az oxigénhiánytól. Mik derülnek ki, eddig azthittem csak kicsit parásan születtem aztán annyi. Húgom meg egy kis édi tojásfejű manó volt.

Már csak egy napig kell hallgatnom, hogy a család céda-cemendéje vagyok és hogy miattam késünk el mindenhonnan:)