A Palatinuson lelkesedünk éppen. Végig lelkesedtünk, még akkor is amikor legszivesebben felkoncoltuk volna a másikat, de ezek ilyen mulandó dolgok voltak:)

Igazából most elsősorban hulla vagyok, valamilyen okból kifolyólag eléggé kripli és nyomott. A hazaérkezés öröme nem az otthon hiányából adódott, az nem hiányzott.
Egyszerre derült ki egy csomó minden, meglehetősen durva hét volt.
Imádom a vöröses színeket a házakon, egyszerűen szép és még amikor lemásztunk a térképről, akkor is mindenhol ott voltak és simogatták a szemem:)
Kiválogattam az első kedvenceket (kép), a másik fele még itthon sincs. Hihetetlen mit képes kihozni az emberből az egyedüllét, pedig nem sokat voltunk külön, amikor mégis, akkor viszont végre teljesen átéreztem, de inkább társas lény vagyok, mint magányos farkas, csak kivételes helyekre mennék egyedül és akkor direkt magam miatt.
A repülés bika volt, megértem az összes lelkes pilótatanoncot, persze azért jó volt visszafelé látni, hogy milyen hosszú volt az út.

Kicsit olyan vagyok, mint aki annyit kapott az arcába, hogy most még nem tért magához...

Jó volt végre közelebb kerülni kicsit egy ennyire távoli világhoz, az ajtón kívül a legmódszeresebb kínzások domborművei búcsúztattak. A lány sajnos nem Viola, de nem volt türelmem megvárni, míg elmozdul.

Komolyan végiggondoltam, hogy maradok. Aztán rájöttem, hogy nem kell elsietni a dolgokat és mondjuk a távolság elég sokmindenre megoldás, azért ebben az esetben megfutamodás lenne:) Azt meg nem tenném.

Panteon

Milyen durva hangja lehetett, amikor tele volt morajló emberekkel?!

A szavaknak ereje van, minden mexikói meleg, stb...

Elegendő mennyiségű kék eget és felhőt láttam a lelki békém helyreállásához és a repülés utáni sóvárgás felerősödéséhez. Ennél a résznél már nagyon meg voltam hatódva:)

Most nem mondom, hogy a képek magukért beszélnek - bár meg kéne tanulni úgy fotózni, arra jöttem rá - de teljesen elvarázsolt helyeket találtunk, igazából már most hiányzik, nem annyira vagyok lelkes ettől a karácsonyi felhajtástól itthon, baromira túl van pörögve. Meg idealizálva, hihetetlen feleslegesen, pedig nálunk minden alapja meglenne egy normális vicces karácsonyozásnak, én mázlista. Najó remélem csak nyűgős vagyok mert nem aludtam rendesen két napja, de tegnapelőtt pl. ezer éve először ordas lázas lettem, és jó volt végre rendesen kibetegedni magam, vagymi.

Az első benyomás miután kiléptünk a metróból. Ami mondjuk fordítva járt, de lényegét tekintve mindegy...

Huh. Alvás...nem gondolni a holnapra, nem gondol, nem, nem, nem, nem!