Felmerült pár kérdés...

Most akkor hogy is van ez?
Az élet osztja a lapokat és lehetek szerencsés, vagy attól leszek szerencsés, hogy tudok játszani a lapokkal?
De az is szerencse, hogy valaki tud velük játszani? És akkor mi az erő?
Az adottság, hogy valaki erős, vagy az használja ki az adottságait?
És az erős mindenkinek ugyan azt jelenti egyáltalán? Mert valamiben mindenki az.

Imádom a szélsőségek erejét, de az elfogadásét jobban tisztelem. Ez a saját értékrendem, de a társadalomnak is vannak értékrendjei, amit nem tudok megérteni, hiszen én is beletartozom.

Csak azért tudok rajongani, ami nincs meg bennem.

Tulajdonképpen nekem megvan az ellentétpárom, akit tisztelhetek anélkül, hogy elveszteném a tiszteletét, akármennyire idegesítjük néha egymást ezért.

Megvan az is akin minden hibám visszatükröződik, de megkapom tőle a nyugalmat.

Van kire felnéznem, szeretnem, vezetnem, alkalmazkodnom, félnem, szétszednem, összeraknom...
Szerencsés vagyok:)

Ez meglehetne egyszerre egy emberben? Vagy nem is kell?

Najó befejezem mielőtt bekattanok.