El sem hiszem, de mégis itthon vagyok, tegnap 24 óra ébrenlét után úgy néztem a Deákot, mint valami furcsa kis teret, amit valahonnan ismerek, komolyan hozzá kellett szoknom, hogy hazaértünk!
Pedig csak egy csonka hét volt, de annyira tömény, hogy legalább hónapkig fogok összevissza álmodni mire helyére kerül minden. Róma kurvaszép. És igazából a hazafelé útból az derült ki, hogy egész Olaszország az, a hegyekkel és várakkal mindenhol... Szóval tegnap az történt, hogy elindultunk 8 kor a szállásunkról, 10 re kikeveredtünk a belső gyűrű felhajtójára, miután nagyjából négyszer tévedtünk el ill. szálltunk rossz buszra...és onnan egy bolond kivitt a Firenzei felhajtóhoz (kút), ott félóra napsütkérezés után felvettek és elvittek dánok félúton Firenzéig. És én azt gondoltam, hogy na innen majd ilyen 3 órás szakaszokban jóesetben ma délre hazaérünk...hát nem. Egy ultra elhagyott néptelen kúton 20 perc után ( én stoppoltam 19-et, aztán mikor ideges lettem és cseréltünk természetesen egyből felvettek) összeszedett két román, akik Padovába mentek és nagyon rendesek voltak, ott pedig a legalja, román kisbuszokkal zsúfolt kaotikus benzinkúton egy óra után kihalásztak a franciák. Akik Ljubjanába készültek, aztán Pesten kötöttek ki, kisbusszal zúzták, konkrétan egy matracon - hálózsákkal - feküdtünk hátul egész úton...11 órát kb...kicsit eltévedtek a horvát részen, de tökmindegy, négy stoppal hazajöttünk, az emberiségnek hála:)
Eléggé katartikus érzéseink voltak ettől a határ átlépésekor...
Meg az első kúton is igazából, a világ nagy és szép.
foly.köv. képekkel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése