Végre! Hosszas rágódás után úgy döntöttem, hogy a legelőnyösebb mind anyagilag, mind repülésileg, hosszú távra a skywalk team-be csatlakozni.
Ez azt jelenti, hogy (el sem hiszem) új ernyőm lesz! Basszus, egy Cayenne3.
Nagy mázlista vagyok,  csak az időn, a szerencsén és rajtam múlik mit repülünk nyáron, végre elkezdődik életem első tartós kapcsolata (egy ernyővel, de kezdetnek nem rossz). 

Tegnap piroskának öltözve romlottam, most várom a hóesést és kicsit elszorul a torkom, ha arra svájci pilótára gondolok, aki meghalt a VB-n: (http://www.nicolemclearn.com/). 

Ha valakinek van kedvenc német filmje, megoszthatná velem (Tom Tykwerből már kicsit sok), márciusban nyelvvizsga. 

A töri 4, magyar 5, matek 3, angol 5, biosz 5 a második körben. 

Mit csinálok, ha nem vesznek fel pszichológiára? B-terv kell.

Általános kedélyállapot: megkönnyebbült, lelkes, optimista és érzékeny(ke) :)

Összeraktuk a szalagavatós képeket  vetitéshez, a többi kincset is megszerzem, egyelőre Marcika és Judit a tizedikes földmérési praktikumon áskál :)

Nagyon fognak hiányozni. És hiába fognak, attól félek szét fogunk szaladni, ez a világ rendje. Tulajdonképpen eddig annyira természetes volt, hogy minden nap látom őket, hogy észre sem vettem mennyire hozzám nőttek:)

A mai nap leginkább magányosra, de annál nyugodtabbra sikerült. Az esőben futni, egyedül a nagy szürke felhők alatt, miközben dől a pára az orromon, számon, mint egy hatalmas sárkánynak...felemelő. 

Teljes agymosáson mentem kereszül:)

(túl sokan kérdezték, a képet az erkélyről csináltam)

Nna, Nyugat word doc mentve, holnap a buszon majd álmos szemmel átolvasom még egyszer. Éppen azon problémás helyzet áll fenn, amikor egyszerre két dolgot szeretnék leírni. Ilyenkor mindig marad a pillanat varázsa és a szelektálás.

Az ébredés reggel.
Amilyen rettenetes a felkelés önmagában, annál jobb, ha valaki felébreszt.
Főleg ha jól csinálja, és ezalatt egy jól megválasztott mondat vagy egy hátsimogatás is érthető (a mosoly nyert ügyet jelent). 
Az első gondolatok, amik betöltődnek már megalapozzák a takaró alól kimászás nehézségi fokát:)
Hihetetlen érzés, hogy akármi történhet azon a napon, az  álmom foszlányai szép lassan leszakadoznak a reggeli rituálék közben és ha van, akkor egészen  biztosan rám száll a körülöttem rohangálók feszültsége és az időjárás aktuális hangulata.
Kicsit mintha tiszta lappal indulnék, csak a küszöbig is nehéz megőrizni! Szóval ennek tudatában a reggeleket jobb nem elcseszni.

Wow. Egy éve libulok ezen a felületen. 
A szokásos: úristen, olyan mintha tegnap lett volna.
Egyáltalán nem lenne olyan, ha belegondolok, hogy akkor még a kis előadásomon aggódtam és úgy tekintettem az érettségire, mint a kivégzésemre...a nagy tervem pedig az 50 km-t megrepülés volt.
Nem szeretek hátrafelé nézni, félelmetes, pár dolog van, amit inkább tennék meg nem történtté, ahelyett, hogy megbarátkoznék velük. 
Talán csak az megdöbbentő, hogy mennyire nem vagyok időtálló, vagy mennyire nem hagyok magam után semmit és mennyire nem vagyok ennek tudatában, 
hosszú, végtelen pillanatok jönnek-mennek, aztán a valóságtól elszakadt rágódások/szárnyalások, majd ugyanez elölről,
és már nem növök, ahogy a lábam sem, végzős is vagyok, szalagavató, ballagás, felvételik, főzés, stoppolás,  20 leszek, aztarohadt.
De én még mondhatom, hogy érek és nem öregszem ugye?:)

Ernyőpara ismét, mindenki ködösít és arról próbál meggyőzni, hogy szuper szponzor-team, mittudoménmi lenne, el kéne döntenem mit csinálok.
Ami szóba jöhet: Summit (hmmm), Cayenne, Vega, eddig legalábbis úgy néz ki, de igyekszem nézni a paragliding fórumot, mert hátha.
Azt hiszem egyébként bármilyen ernyőt imádni fogok:)

Felülírva:)

Lehet, hogy nem ez volt a kritika elfogadásának legszebb módja.

Kis degu elpusztult, remélem azért örült az utolsó napjaiban kapott társaságnak.
Megnéztem a Repülő Tőrök Klánját, teljesen rákattantam az esztétikájára, szóval ma folytatom az élvezkedést (Hero?). Tudnék jobb programot szombatra.
Az educatio kiállítás semmi extra.

A mai nap egy SZAR (milyen kifejező és milyen gyerekes). Ismét kiütöttem magam, legszivesebben kitiltanám a családomat a lakásból, hogy egyáltalán ne kelljen látnom senkit, a degu haldoklik szerencsétlen, én meg nem tudok vele mit kezdeni. Meg magammal sem. Hihetetlen szánalmas! Az emberiség életképtelen tagja vagyok, megérdemelném, hogy átmenjen rajtam egy busz.

Najó, nem megy nekem a tömörités.

Jó volt végiggondolni, hogy mi az ami ennyire lenyügöz ebben a rendkívül sokmindenben elviselhetetlen, elkorcsosult és megnyomorodott világban. Jó, ahogy újra tudatosult, egy sem kopott meg az általam annyira csodált darabkákból, mindegy, hogy éppen szarul érzem magam vagy sem. 
Azt nem tudom, hogy szerencsés vagyok-e, de most tudom, hogy tökmindegy mennyi vergődés van mögöttem a saját döntésem miatt, megint megérte. 
Legalább már dönteni nem félek, ez is valami:)

Miért nem alszom már?!

Röviden és tömören:  kaptam egy nagyon helyes kis degut, számbavettem az élet összes szépségét, amiért szeretek élni, nem hagyom őket háttérbe szoritani. Ha hagynám, akkor azthiszem rettegnék az életemtől. Ha pedig az ember táncpartnere már megint leszarja és nem jön be próbálni, miközben eszméletlen béna, akkor azthiszem nem marad más, mint kidühöngeni magam (megvolt) és aztán röhögni a bénázásán, hiszen csak egy szalagavató, anyámék előtt annyira nem ciki.

Megvan a ruhám a szalagavatóra. Hát...nem tudtam, hogy nevessek vagy sírjak, amikor megláttam magam a tükörben, miközben a fűzőt húzták a hátamon, de simán belepasszolnék a hamupipőkébe a bálozós jeleneteknél.
Rettenetes, komolyan:)))

On time végre.

:)

Tiszta ciki, életem egyik egészen megragadó könyvét olvasom (Csányi V.: Az emberi viselkedés) immár négy hónapja. Én, akinek tizenegy évesen négy nap volt a Harry Potter:) De most nem vagyok hajlandó még egy kötelezőt besorolni elé.

Farsangon sajnos nem lehetek cowgirl, mert kötelező jelleggel '80-as évek lesz. Sajnálhatja mindenki:)

Igazából a saját csapdámba estem. Elég ügyesnek tartom magam, hogy lerendezzem a problémáimat, de a probléma most pont az,  hogy kezdek megint visszacsúszni abba a kezdetleges állapotba, amikor egész órákat cseszek el azzal az életemből, hogy szarnak (külsőleg leginkább, de belsőleg is) érzem magam. És ugye aki annak érzi magát, azon általában látszik is, amitől a helyzet önmagát gerjeszti. És hiába vagyok ügyes, ha pont ez az amit nem érzek át, nem látom, hogy miben lennék jó, miért lehetne szeretni, csak azt, hogy miben nem. És közben (ó én bölcs) tudom az agyammal, hogy ezeket el lehet fogadni.
Ráadásul okot se nagyon találok, semmi konkrét nem tűnt fel, ami előidézné az ilyen parákat.
Mi hiányzik? Pozitív feedback, sikerélmény? Nem hiszem, hogy bármelyikből is átlagon alulit kapnék. De ez most egyáltalán nem elég. És nem is ezen kéne múlnia! És próbálom nem figyelembe venni, kimondani, megérteni, nem kívülről nézni, de nem nagyon megy.
Néha vannak jó időszakok, mondjuk nyár eleje óta tök jól ment, most meg kb. vissza ahonnan jöttem (könyörgöm oda ezért ne). Igazából ha fiú lennék, most az mondanám, hogy  faszom kivan!
 
Sikerült megint rinyálnom egyet,  verinájsz.

The end, Die Ende, vége. 
A mait inkább nem örökítem meg az utókor számára, így is elég sötét folt van már itt...

Blood Sugar Sex Magic.

Álmomban megint legyilkoltak egy csomó embert, háborús bújkálás, golyózápor. Mi lehet annak a fejében aki tévét is néz?!

"I'll be there, tell me when you want to go"   - hát nem szép?:)

Átlagos vasárnap délután, nyugi van.
Boldog vagyok, hogy már január 18-a van. Még boldogabb lennék persze, ha már február lenne, de nem vagyok telhetetlen.
Csak kezdem érezni a tél áldásos hatásait, úgy, mint sápadt arc, pörgető anyagok (kávé, redbull, cigi, zene) túlzott használata, agresszió és persze önértékelési problémák elhatalmasodása.
Régebben azt hittem, hogy ez a téli fujjogás igazából csak az iskolaundor, de aztán rájöttem, hogy maga a napsütés az, ami egy másik tudatállapotot idéz elő.
És hát kezd lázadozni a siklóernyős lelkem, lassan remeg a kezem egy kis felhőalapért, egy félórás szenvedős girhelésért, egy igazi megfelelő döntést hozó lelki tusáért,  már egy puszta közepén szétroncsolt egóval lerohadás is hiányzik! Aaaa, napsütés, mezők, tekerés, varióhang és madarak:))) 
A bizonyítási kényszeremnek és versenyszellememnek pedig meg kell adni a lehetőséget idén is;)

Azért még vannak dolgok. Felvesznek-e pszichológiára, akarok-e halasztani, munka, elköltözés, anyámék...
és a szokásos: férfinépség:))  
Na ezen a téren elég sokat változott a hozzáállásom. Általánosságban leginkább azt érzem, hogy szűkül a kör. Meg azt, hogy tök fölösleges hagyni, hogy lerombolják azt a csodálatot/tiszteletet/szeretetet, amit irántuk érzek éppen. Nekem lesz tőle szar. Mondjuk azért pár dologról elbeszélgetnék velük:D

Hehe. Betekintés nyertem Domi magánszférájába, már tudom, hogy a kis IQ bajnokok mivel kapcsolódnak ki :D

HEY EURAKARTE
INSULT
RETORT
COUNTER-RETORT
QUESTIONING OF SEXUAL PREFERENCE
SUGGESTION TO SHUT THE FUCK UP
NOTATION THAT YOU CREATE A VACUUM
RIPOSTE
ADDON RIPOSTE
COUNTER-RIPOSTE
COUNTER-COUNTER RIPOSTE
NONSENSICAL STATEMENT INVOLVING PLANKTON
RESPONSE TO RANDOM STATEMENT AND THREAT TO BAN OPPOSING SIDES
WORDS OF PRAISE FOR FISHFOOD
ACKNOWLEDGEMENT AND ACCEPTENCE OF TERMS

Aaaa, hétvégeeee! Isteni érzés mindenféle felelősség nélkül fetrengeni egy legalább három centis tejhabbal rendelkező cappuccino társaságában. A kő igazából már tegnap este leesett szívemről, alvás közben pedig nem vállalok felelősséget. 

Been there, done that:)

Az angolom bika, a bioszom 5-ös, de csak 85%, szóval még mindig nem nice. A többit meg még nem tudom, lehet, hogy jobb is így.

Van egy kiakadós, kiskori fotókon merengős kirohanásom (néhány képpel) és azon gondolkozom, egy ilyen mennyire fér bele a blogolásba.
Az egyetlen érvem amellett, hogy belefér, hogy megírtam. Mert az első dolgom az volt, hogy bejegyzésbe foglaltam a kedvenceket és megpróbáltam lényegében megragadni az okot, ami természetesen nem sikerült maradéktalanul.
Én igazából teljesen önző módon, magamnak írok, mert nekem jó, megszólalni, amikor szófosásom van, ideges vagyok, vagy éppen fontosnak tűnő gondolataim támadnak, lényeg szempontjából tökmindegy.
 A hátsó szándékom az, hogy később visszaolvasva egészen másképp fogok látni rengeteg mindent és a fejlődés az agyik legkedvesebb témám minden téren.

Nem tudom miről, de eszembejutott, amikor Adél (a magyar és dráma tanárunk)  azt mondta, tanuljam meg egy pillantással felmérni a helyzetet és utána vegyem le róla a tekintetem. Ami igazából azért volt meglepő, mert bár pontosan tudtam, hogy mire gondol, soha semmi jelét nem adta, hogy figyelne. Azthiszem azóta tudom, hogy ő az egyik tanár, aki azért tanít minket, mert szereti az embereket, a kezdeti, kiforratlan és tiszta gyermekgondolatokat.  És ő az egyetlen, akinek hivatalosan, iskolai kötelességből írok esszéket.

Örkény István: In Memoriam Dr. K. H. G.

– Hölderlin ist ihnen unbekannt? – kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta. 
– Ki volt az? – kérdezte a német őr. 
– Aki a Hyperion-t írta – magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. – A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine? 
– Kik ezek? – kérdezte az őr. 
– Költők – mondta dr. K. H. G. – Schiller nevét sem ismeri? 
– De ismerem – mondta a német őr. 
– És Rilkét? 
– Őt is – mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte K. H. G.-t.

A szilárd gondolati vázak létrehozását elősegítendő el kéne kezdenem megbarátkozni a matematikával. 

Jelentem a biosz szóbelim perfekt (a tanári kellős közepén vizsgázni szar), a töri írás is jó, olyan fáradt vagyok (talán az 5 óra alvás nem annyira elég nekem), hogy a fókuszálás is komoly megoldandó probléma:)

Határtalan lelki erőt szeretnék, amivel rávenném magam, hogy alvás helyett a kimaradt nyelvtantételeimmel foglalkozzak...

Elolvastam az egyik régebbi bizonyítványversem és most jöttem rá, hogy csak annyit akartak közölni velem akkor, hogy fekete-fehér a gondolkodásom. Lehet, hogy direkt ilyen később megértős vers? :)

You know I love to watch

Első napi szopáson túl, sikerült szart húznom és ennek megfelelően vizsgáznom (Imre kedvesen hozzátette, hogy azért az érettségin adna rá ötöst, de így inkább nem, úgyis jó lesz az írásbelim, de tény, hogy nem voltam 100) , a magyar elég nehéz volt, a verselemzést (Weöres S.: Vásári népballada) viszont rendesen három órán át nyomtam és ennek meg is lesz az eredménye.

Az igazán jó viszont, hogy beléptem az ajtón és olyan nyugi tört rám, hogy aztán minden para nélkül mentem oda vizsgázni valamiből, amit mondjuk 30% ban tudtam, meg még kiszedtem az atlaszból 20 at. Magabiztosan rizsázni sokkal hatékonyabb.


A problémákat megbeszélni pedig nem az én perverz mániám, hanem erre találták ki a kommunikációt!

Lassan már azért írok blogot, hogy legalább ennyi időre össze kelljen szednem a gondolataimat és érezzem, hogy megint eltelt egy nap:))

Hahaaa, megvan a második vizsgabeosztásom, amit nem kéne elfelejtenem, mert persze nem a papíron van ám, szóval:
kedd 10:30 töri szóbeli, aztán magyar írás déltől
szerda 8-töri írás, 12:30 biosz szóbeli
csüt 8-9 magyar szóbeli, aztán egy angol szóbeli valahol és 10:15-től biosz írás, ami kicsit zúzós, de ez egyetlen dolgot jelent, hogy pénteken SEMMI dolgom nincs:)
hétfő 9 matek
minden felsőbb hatalmat kérek, hogy ne az Ember tragédiáját húzzam magyarból, töriből pedig lehetőleg a mohácsi vészt szeretném:)

bazzeg három ilyen után készségszinten fogok vizsgázni...

Jöttem rinyálni, de az a baj, hogy már nincs is kedvem. Najó, téli álmot aludni esetleg.
Pedig most mondhatnám, hogy Afrikában éheznek, csak egy kis szaros töritanulás, még csak 19 vagyok, előttem az élet oh yeah.
De valahogy nem tudom magam átbaszogatni azon a pontonton, ahol megakadtam. Ez az a pont ahol viszont kurva hideg sötét tél van, kisérettségi holnaptól, én meg lusta, üres, destruktív, haszontalan, akaratgyenge és érzelmileg instabil vagyok.

Na, azért mégis sikerült, őstehetség vagyok :)


Aahhh, káromkodásokat fogok gyűjteni, a legalpáribb, szexistább, tajparaszt bunkó dumákat, meg persze a kreatív vicceseket, lehet elemezgetni, meg gondolkozni, hogy mitől lett ilyen sok belőlük.

Kis segítséggel megtaláltam az egyik tavaly nyári éjszakám mozgatórugóját  és vele még pár kedves régi ismerőst, az élet szép:)

Hihetetlen módon olyan számokba zúgok bele, amiket egy éve meg sem hallgattam volna, most meg tessék:)

Love Hides

basszus, jobb, mint az eredeti

azért a Road Movie és a People Always Talk About the Weather eddig is rajta volt a kedvencek listán

..."And I find it kind of funny

I find it kind of sad

The dreams in which I'm dying

Are the best I've ever had

I find it hard to tell you

I find it hard to take

When people run in circles

It's a very, very

Mad World"...

Life is bigger
Its bigger than you
And you are not me
The lengths that I will go to
The distance in your eyes
Oh no Ive said too much
I set it up

Thats me in the corner
Thats me in the spotlight
Losing my religion
Trying to keep up with you
And I dont know if I can do it
Oh no Ive said too much
I havent said enough
I thought that I heard you laughing
I thought that I heard you sing
I think I thought I saw you try

Every whisper
Of every waking hour im
Choosing my confessions
Trying to keep an eye on you
Like a hurt lost and blinded fool
Oh no Ive said too much
I set it up

Consider this
The hint of the century
Consider this
The slip that brought me
To my knees failed
What if all these fantasies
Come flailing around
Now Ive said too much
I thought that I heard you laughing
I thought that I heard you sing
I think I thought I saw you try

But that was just a dream
That was just a dream

Húúúúúúúúhhaa:)


nem hiszem el, a chrome és a blogspot nem jönnek ki egymással, eszem megáll...

Mostanában...

a tükör előtt

a nappalinkban

a tenger mélyén:)

szerencsére szilveszterkor nem volt gép senkinél...

Na életemben először nagyon illuminált állapotban kerültem ide és arra jutottam, hogy igazából egyáltalán nem olyan építő jellegű, mint a tépés. Komolyan, az alkohol nem egy kreatív drog. De tény, hogy nagyon szépen táncolunk tőle:)

God, húzok aludni...

A tegnapi estében  az alkohol, az érzelmek és egy  konyhakés játszott főszerepet:) 

Sokkal szarabbul hangzik, mint amilyen valójában volt, túlértékelem az őszinteséget, szóval már azért megérte.
És miután még este tudatosult bennem, hogy egy mázlista vagyok ( bár sajnos nem leszbikus), hogy teljesen kiütve sem tudok rendesen sírni és pont úgy utálom magam, mint az anyámat időnként, de nem tudom, hogy csak azért érzem ezt iránta, mert hasonlítunk és amit magamban nem szeretek azt ugye benne sem, vagy fordítva, igazából valahol beletörődtem abba amibe eddig nem sikerült.

 (És tudod mit? Nem akarok semmit csinálni!! Ez a legdurvább, behódolok magamnak és azt csinálom, amiről akárkinek el tudnám magyarázni ezer féle képpen, hogy miért faszság. Annyi minden fog változni, nem hiszek az örrökönörökkében. Nevetségesen idegesít, hogy még az is fáj, hogy elmúlik. Azabbaaaj. És küldd át a képeket:))

Úgy érzem magam, mint a Parfüm c. filmben az ember, akinek nem volt szaga, a sajátján kívül pedig minden szagot érzett és azok töltötték ki az életét.

Patty Smith üvölt a fülemben és tobzódik az emberszeretetem :))

Megint másnapos vagyok. 

mármegint 16:16

ezjó

Ma ismét nem tanultam rendesen, ültem a tételek fölött, mint egy 12 éves szerelmes kislány és fél óra után jutott eszembe, hogy baszki tanulni ülök itt és lehet, hogy nem a nyári terveimet kéne szövögetnem, meg az élet szépségein illetve rútságán merengenem...ilyenkor általában átrágtam magam pár oldalon, majd újra beállt a teljes agyhalál.

Ki kell találnom valami durva fenyítést magamnak, főleg mert eddig azért nem volt ilyen! Basszus a koncentrációs képességem egész ütőképes, mivammá?!

Na zúzok táncolni, ami egyébként elég kellemes időtöltés, szerintem folytatom a szalagavató után is, nem árt az:)

Why not?

Seneca

Tori

chrome

Hajnali részegség

az első kép amin szerintem szép vagyok

unokanővérem válik

hihetetlen milyen jó hosszú egy nap, öt perc is az, de most teljesen azt érzem, hogy már rengeteget elhasználtam:)

0:02

2009

:)

Túl eddigi legjobb szilveszteremen (remélem húgomnak nem okozott lelki törést) arra jutottam, bár nálam az évek inkább tanévekben és születésnapokban mérődnek, azért mégis kellemesebb érzés januárban tavaszt várni.
Éves számvetés nem történt, igyekszem rávenni magam a hasznos tevékenykedésre, sikertelenül.

Mivel újévi fogadalom függő vagyok ( teljesen fölöslegesen, mivel mindig egyébként is képes vagyok elhatározni akármit ), idén sem tehetek másképp...szóval,
először is a szokásos:

- rendesen csinálom a dolgaimat ( a futástól kezdve a tanulásig mindent, amiben kiütközhetne a lustaságom)

- igyekszem megoldani a időnként előtörő önutálti rohamok problémáját
- mélyen gyökerező anyai undoromat és ellentmondási kényszeremet szemmel tartom
- nem szoritom össze a fogam ha kiakadok, nem folytatom a vitatkozást amikor már csak üvölteni vagyok képes és nem söpröm a szőnyeg alá a gyenge pontjaimat (mármint az azok elfogadására törekvést)

Ennyi.

Most nagy viccesen ideírhattam volna, hogy nem megyek házas, kapcsolatban lévő, 30-as, érzelmileg kapcsolatra alkalmatlan, segghülye, egoista pasi közelébe (bármelyik önmagában elég lenne), de mivel ezt egészen biztosan nem tartom be, nem is okozok magamnak ekkora kudarcélményt:))

Azért kissé másnapos vagyok...