2009

:)

Túl eddigi legjobb szilveszteremen (remélem húgomnak nem okozott lelki törést) arra jutottam, bár nálam az évek inkább tanévekben és születésnapokban mérődnek, azért mégis kellemesebb érzés januárban tavaszt várni.
Éves számvetés nem történt, igyekszem rávenni magam a hasznos tevékenykedésre, sikertelenül.

Mivel újévi fogadalom függő vagyok ( teljesen fölöslegesen, mivel mindig egyébként is képes vagyok elhatározni akármit ), idén sem tehetek másképp...szóval,
először is a szokásos:

- rendesen csinálom a dolgaimat ( a futástól kezdve a tanulásig mindent, amiben kiütközhetne a lustaságom)

- igyekszem megoldani a időnként előtörő önutálti rohamok problémáját
- mélyen gyökerező anyai undoromat és ellentmondási kényszeremet szemmel tartom
- nem szoritom össze a fogam ha kiakadok, nem folytatom a vitatkozást amikor már csak üvölteni vagyok képes és nem söpröm a szőnyeg alá a gyenge pontjaimat (mármint az azok elfogadására törekvést)

Ennyi.

Most nagy viccesen ideírhattam volna, hogy nem megyek házas, kapcsolatban lévő, 30-as, érzelmileg kapcsolatra alkalmatlan, segghülye, egoista pasi közelébe (bármelyik önmagában elég lenne), de mivel ezt egészen biztosan nem tartom be, nem is okozok magamnak ekkora kudarcélményt:))

Azért kissé másnapos vagyok...