Átlagos vasárnap délután, nyugi van.
Boldog vagyok, hogy már január 18-a van. Még boldogabb lennék persze, ha már február lenne, de nem vagyok telhetetlen.
Csak kezdem érezni a tél áldásos hatásait, úgy, mint sápadt arc, pörgető anyagok (kávé, redbull, cigi, zene) túlzott használata, agresszió és persze önértékelési problémák elhatalmasodása.
Régebben azt hittem, hogy ez a téli fujjogás igazából csak az iskolaundor, de aztán rájöttem, hogy maga a napsütés az, ami egy másik tudatállapotot idéz elő.
És hát kezd lázadozni a siklóernyős lelkem, lassan remeg a kezem egy kis felhőalapért, egy félórás szenvedős girhelésért, egy igazi megfelelő döntést hozó lelki tusáért,  már egy puszta közepén szétroncsolt egóval lerohadás is hiányzik! Aaaa, napsütés, mezők, tekerés, varióhang és madarak:))) 
A bizonyítási kényszeremnek és versenyszellememnek pedig meg kell adni a lehetőséget idén is;)

Azért még vannak dolgok. Felvesznek-e pszichológiára, akarok-e halasztani, munka, elköltözés, anyámék...
és a szokásos: férfinépség:))  
Na ezen a téren elég sokat változott a hozzáállásom. Általánosságban leginkább azt érzem, hogy szűkül a kör. Meg azt, hogy tök fölösleges hagyni, hogy lerombolják azt a csodálatot/tiszteletet/szeretetet, amit irántuk érzek éppen. Nekem lesz tőle szar. Mondjuk azért pár dologról elbeszélgetnék velük:D