2009. január 11., vasárnap

Jöttem rinyálni, de az a baj, hogy már nincs is kedvem. Najó, téli álmot aludni esetleg.
Pedig most mondhatnám, hogy Afrikában éheznek, csak egy kis szaros töritanulás, még csak 19 vagyok, előttem az élet oh yeah.
De valahogy nem tudom magam átbaszogatni azon a pontonton, ahol megakadtam. Ez az a pont ahol viszont kurva hideg sötét tél van, kisérettségi holnaptól, én meg lusta, üres, destruktív, haszontalan, akaratgyenge és érzelmileg instabil vagyok.
Na, azért mégis sikerült, őstehetség vagyok :)


Aahhh, káromkodásokat fogok gyűjteni, a legalpáribb, szexistább, tajparaszt bunkó dumákat, meg persze a kreatív vicceseket, lehet elemezgetni, meg gondolkozni, hogy mitől lett ilyen sok belőlük.


2 megjegyzés:

Rebeka írta...

Gyerek nyugi, ez is elmúlik és kisüt a nap is hamar!Tudod te a szebbik oldalát is nézni, hajrá!:)

Judit írta...

A felhők felett is mindig:)