2009. január 27., kedd

Nna, Nyugat word doc mentve, holnap a buszon majd álmos szemmel átolvasom még egyszer. Éppen azon problémás helyzet áll fenn, amikor egyszerre két dolgot szeretnék leírni. Ilyenkor mindig marad a pillanat varázsa és a szelektálás.

Az ébredés reggel.
Amilyen rettenetes a felkelés önmagában, annál jobb, ha valaki felébreszt.
Főleg ha jól csinálja, és ezalatt egy jól megválasztott mondat vagy egy hátsimogatás is érthető (a mosoly nyert ügyet jelent). 
Az első gondolatok, amik betöltődnek már megalapozzák a takaró alól kimászás nehézségi fokát:)
Hihetetlen érzés, hogy akármi történhet azon a napon, az  álmom foszlányai szép lassan leszakadoznak a reggeli rituálék közben és ha van, akkor egészen  biztosan rám száll a körülöttem rohangálók feszültsége és az időjárás aktuális hangulata.
Kicsit mintha tiszta lappal indulnék, csak a küszöbig is nehéz megőrizni! Szóval ennek tudatában a reggeleket jobb nem elcseszni.

Nincsenek megjegyzések: