S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."
Szívszakadás egyből ébredés után az év utólsó napján.
(A hormonháztartásom nyakig benne van, az mentség? )
2008. december 31., szerda
2008. december 30., kedd
2008. december 28., vasárnap
Repülnöm kell:))
A Die Welle tetszett, pedig eléggé előitéletes vagyok a német filmekkel, ha nem ismered a történetet (egy valódi kísérleten alapuló Todd Strasser regény) akkor jobban beüt gondolom, nekem így is adta, németórára néztem mint Hausaufgabe, a pasi rendkívül érthetetlenül beszél, felirat nélkül elég halál ( már ha nem tudsz jól németül, bár a felirat néha szart sem ér mert fehéren fehér).
A Die Welle tetszett, pedig eléggé előitéletes vagyok a német filmekkel, ha nem ismered a történetet (egy valódi kísérleten alapuló Todd Strasser regény) akkor jobban beüt gondolom, nekem így is adta, németórára néztem mint Hausaufgabe, a pasi rendkívül érthetetlenül beszél, felirat nélkül elég halál ( már ha nem tudsz jól németül, bár a felirat néha szart sem ér mert fehéren fehér).
2008. december 26., péntek
A lényeg.
A cél, az eszme, az igazság, a tökéletes - nem vennénk észre a lényegtelen nélkül, nem is létezne az ostobaság nélkül.
A hatalmast is az alávalók teszik azzá, ő mégis azt hiszi meglenne nélkülük. De ez nem igaz.
Hát tessék, mindenkinek ugyanakkora hatalma van, belátni, hogy a mi lényeges számára és mi nem.
Furcsa, hogy a leginkább értékelt tulajdonságok között az elfogadás nem szerepel. Pedig ha jobban belegondolok sokkal nehezebb valamit elfogadni, mint tíz körömmel (és foggal) harcolni érte, ellene. Mert harcolni nemes dolog, az elfogadás pedig az alkamazkodás eltúlzása, simulékonyság és gyengeség.
Én is tisztelem azt aki harcol, még akkor is ha meggondolatlanul, feleslegesen, semmit meg nem oldva, mert legalább tett valamit. És ez azért van, mert azt látom, hogy alapjában az ember nem sok mindent tesz.
Lehet, hogy ez az én egyéni szocproblémám, de azt látom, hogy vagy alulértékelik a képeségeiket, vagy félnek, vagy buták, vagy nemtudom, de az embertömeg ( oké, igen, nagyáltalánosítás van, de most legalább megy) nem használja ki, ami benne van. Azt, hogy nem egy kövön sütkérező gyíknak született. Mert a gyíkban több bölcsesség lakozik, mint sok homo sapiens Földlakó embertársamban.
És ez most nem egy kurvanagy fikázás akart lenni, hanem csak sajnálom! Sajnálom, hogy nem evidens, hogy felnézhetek egy felnőttre! És az idős emberek között nagyitóval keresgélhetem a bölcset, mert a többit megnyomoritotta a saját élete.
És vagy beleélem magam, hogy igen igazam van, és ezzel kimondtam az itéletet egy csomó ember fölött, vagy kételkedhetem a saját fejemben (mint mindig) és megkereshetem mindenkiben azt a kis darabot ami bennem biztosan nincs meg és mondhatom, hogy látodlátod, senkinél nem vagy több semmiben. Ami egyébként igaz. Nem érezhetné magát senki többnek, ha nem lenne kihez viszonyitani.
De ha nem viszonyitok senkihez, akkor hogyan tudnék tisztelni? Mást, magamat, mindegy. Márpedig a tisztelet az fontos, anélkül kis sütkérező gyíkok lennénk. Személyes normák nélkül, elfogadásra képtelen kis korcsok, akik még a saját kis csatájukat se vívnák meg, mert minek.
Ez most onnan jött, hogy kezdek megint kattogni. Nehezen megy egyszerre a kicsinek tűnő dolgokon tevékenykedni (vizsgák) miközben azt gondolom ennél sokkal súlyosabb dolgokkal nem vagyok tisztában.
És mégis iszonyatosan élvezem ezeket a kicsinek minősitett eseményeket (pl.stoppolás:)) mert valahol ezek teljesen hozzám tartoznak. És nem igaz, hogy ideges vagyok, mert tudom, hogy ezek jönnek-mennek én meg figyelek rendesen.
Nem lesz bennem minden soha, de én nem csak az vagyok ami bennem van.
De kurvára nem tudom elfogani! Nem fogadtam el még a saját lábamat sem, nemhogy ami benne van! Nem tudok előre gondolkodni konsrtuktív szándékkal, csak a már elkezdett meglévőt alakítani, mert annyi féle képpen meg lehet közelíteni valamit, hogy nem tudok választani, amitől az az érzésem támad, hogy egy meglehetősen szétesett és képlékeny gondolkodásom és egy rohadt vékony kis jégrétegen mászkálok ami alatt (bennem) egy irdatlan sötét lyuk van amibe igazából bármikor beleeshetek.
Kezdek örülni a töritételeknek mert olyankor nincs kapacitásom ilyesmire.
A karácsony pedig véget ért.
Halál komolyan végigfutott az agyamon, hogy bazdmeg nem vagyok normális és 30 évesen meg fogok őrülni, késsel fogok rohangálni és emberreket kínozni tanulmányi célokkal. Mondjuk biztosan meg is írnám ide utána.
A cél, az eszme, az igazság, a tökéletes - nem vennénk észre a lényegtelen nélkül, nem is létezne az ostobaság nélkül.
A hatalmast is az alávalók teszik azzá, ő mégis azt hiszi meglenne nélkülük. De ez nem igaz.
Hát tessék, mindenkinek ugyanakkora hatalma van, belátni, hogy a mi lényeges számára és mi nem.
Furcsa, hogy a leginkább értékelt tulajdonságok között az elfogadás nem szerepel. Pedig ha jobban belegondolok sokkal nehezebb valamit elfogadni, mint tíz körömmel (és foggal) harcolni érte, ellene. Mert harcolni nemes dolog, az elfogadás pedig az alkamazkodás eltúlzása, simulékonyság és gyengeség.
Én is tisztelem azt aki harcol, még akkor is ha meggondolatlanul, feleslegesen, semmit meg nem oldva, mert legalább tett valamit. És ez azért van, mert azt látom, hogy alapjában az ember nem sok mindent tesz.
Lehet, hogy ez az én egyéni szocproblémám, de azt látom, hogy vagy alulértékelik a képeségeiket, vagy félnek, vagy buták, vagy nemtudom, de az embertömeg ( oké, igen, nagyáltalánosítás van, de most legalább megy) nem használja ki, ami benne van. Azt, hogy nem egy kövön sütkérező gyíknak született. Mert a gyíkban több bölcsesség lakozik, mint sok homo sapiens Földlakó embertársamban.
És ez most nem egy kurvanagy fikázás akart lenni, hanem csak sajnálom! Sajnálom, hogy nem evidens, hogy felnézhetek egy felnőttre! És az idős emberek között nagyitóval keresgélhetem a bölcset, mert a többit megnyomoritotta a saját élete.
És vagy beleélem magam, hogy igen igazam van, és ezzel kimondtam az itéletet egy csomó ember fölött, vagy kételkedhetem a saját fejemben (mint mindig) és megkereshetem mindenkiben azt a kis darabot ami bennem biztosan nincs meg és mondhatom, hogy látodlátod, senkinél nem vagy több semmiben. Ami egyébként igaz. Nem érezhetné magát senki többnek, ha nem lenne kihez viszonyitani.
De ha nem viszonyitok senkihez, akkor hogyan tudnék tisztelni? Mást, magamat, mindegy. Márpedig a tisztelet az fontos, anélkül kis sütkérező gyíkok lennénk. Személyes normák nélkül, elfogadásra képtelen kis korcsok, akik még a saját kis csatájukat se vívnák meg, mert minek.
Ez most onnan jött, hogy kezdek megint kattogni. Nehezen megy egyszerre a kicsinek tűnő dolgokon tevékenykedni (vizsgák) miközben azt gondolom ennél sokkal súlyosabb dolgokkal nem vagyok tisztában.
És mégis iszonyatosan élvezem ezeket a kicsinek minősitett eseményeket (pl.stoppolás:)) mert valahol ezek teljesen hozzám tartoznak. És nem igaz, hogy ideges vagyok, mert tudom, hogy ezek jönnek-mennek én meg figyelek rendesen.
Nem lesz bennem minden soha, de én nem csak az vagyok ami bennem van.
De kurvára nem tudom elfogani! Nem fogadtam el még a saját lábamat sem, nemhogy ami benne van! Nem tudok előre gondolkodni konsrtuktív szándékkal, csak a már elkezdett meglévőt alakítani, mert annyi féle képpen meg lehet közelíteni valamit, hogy nem tudok választani, amitől az az érzésem támad, hogy egy meglehetősen szétesett és képlékeny gondolkodásom és egy rohadt vékony kis jégrétegen mászkálok ami alatt (bennem) egy irdatlan sötét lyuk van amibe igazából bármikor beleeshetek.
Kezdek örülni a töritételeknek mert olyankor nincs kapacitásom ilyesmire.
A karácsony pedig véget ért.
Halál komolyan végigfutott az agyamon, hogy bazdmeg nem vagyok normális és 30 évesen meg fogok őrülni, késsel fogok rohangálni és emberreket kínozni tanulmányi célokkal. Mondjuk biztosan meg is írnám ide utána.
2008. december 25., csütörtök
Basszus, basszus, basszus, basszus!
Biztos a filmnézés és a családi elszelektálódás az oka, de olyan érzésem van, mint akiben túlteng az erő, amit nagyon szívesen befektetnék valamibe, valakibe, teljesen világmegváltó hangulatomba kerültem...az ilyesmi jó így tél közepén.
Láttam ma egy csomó videót amin egy éves se voltam és kiderült, hogy tökre visszamaradott volt a mozgásom (nem csináltam semmit igazából), csak a beszédem fejlődött rendesen, de még ez is hatalmas mák volt, először azthitték lógni fog egy deszkám az oxigénhiánytól. Mik derülnek ki, eddig azthittem csak kicsit parásan születtem aztán annyi. Húgom meg egy kis édi tojásfejű manó volt.
Már csak egy napig kell hallgatnom, hogy a család céda-cemendéje vagyok és hogy miattam késünk el mindenhonnan:)
Biztos a filmnézés és a családi elszelektálódás az oka, de olyan érzésem van, mint akiben túlteng az erő, amit nagyon szívesen befektetnék valamibe, valakibe, teljesen világmegváltó hangulatomba kerültem...az ilyesmi jó így tél közepén.
Láttam ma egy csomó videót amin egy éves se voltam és kiderült, hogy tökre visszamaradott volt a mozgásom (nem csináltam semmit igazából), csak a beszédem fejlődött rendesen, de még ez is hatalmas mák volt, először azthitték lógni fog egy deszkám az oxigénhiánytól. Mik derülnek ki, eddig azthittem csak kicsit parásan születtem aztán annyi. Húgom meg egy kis édi tojásfejű manó volt.
Már csak egy napig kell hallgatnom, hogy a család céda-cemendéje vagyok és hogy miattam késünk el mindenhonnan:)
2008. december 24., szerda
boldog karácsonyt!
hmm... boldog karácsonyt!
Nekem jó volt, mert végre nem csak a kajáról lehetett beszélgetni a felnőtt népességgel, rossz, mert egyik unokabátyám sem jött haza.
Az egyikről tudtuk, ő kiment az angol barátnőjéhez, de a másik (a kedvencem, ha van ilyen) azt igérte hazajön Erdélyből (szintén bnő projekt). De nem jött, amit én megértek, bár hiányoltam, de a szülei nagyon kibuktak és egész este rá volt írva az arcukra, hogy bazzeg már olyan öregek vagyunk, hogy mindkét gyerek kirepült és nem is velük karácsonyoznak...Nekem jó volt, mert végre nem csak a kajáról lehetett beszélgetni a felnőtt népességgel, rossz, mert egyik unokabátyám sem jött haza.
És közben rádöbbentem, hogy hátigen, 1 éves korom óta ismerem, de semmit nem tudok róla ( pontosabban nagyon sok mindent tudok, de nem azért mert beszéltünk róla, hanem mert ilyen régóta ismerem).
Kaptam szexi harisnyát és beütött a kellemetlen kötelességtudat a vizsgák miatt.
Nem alszom normálisan négy napja, ami érdekes, tekintve, hogy eddig akárhol el tudtam aludni szónélkül, redbullal, nappal, stb.
A népnek pedig olyan mikulás kell, amit megdughat.
2008. december 23., kedd
Kéne valami okosat kitalálnom a karácsony minőségének javítására (belsőleg).
Alapvetően a kedvenc ünnepem volt, éveken át, nem az ajándékok miatt, hanem mert meglepődtem meg örültek a waldorfos művészeti végtermékeimnek. Szerettem a hangulatát, hogy ünnepélyes és szép.
Na most egy ingerlékeny, antiszociális, érzelmileg instabil boszorkánynémber vált belőlem, ami ezerszer rosszabb, mintha hidegen hagyna.
De mi a halálért nem szarom le? (Most nem a csípőből kamaszosan beleszarásra gondolok, hanem az együttműködő - ó ha nektek fontos - tipusuról).
Miért kell érzelmileg túlreagálnom az ünnepet? Mert túl sokat várok tőle? Mert azt érzem, hogy mások várnak tőle túl sokat? Vagy egyszerüen nem bírom elfogadni, hogy kinőttem az idilli karácsonyozás korából?
Lehet, hogy a gonosz énem nem bírja szociálisan csapatmunkaként véghezvinni a készülődést, mert egyszerüen önző vagyok és mindig mindennek úgy kell történnie, ahogy szeretném? Simán lehet. De állítólag az ember legideálisabb közössége a család és alapjáraton evolúciósan szociális (én eddig totálisan azt gondoltam, hogy simán öncélú, de egész elfogadhatóan érvelt ellene Csányibácsi), akkor valami oka kell, hogy legyen ennek.
Best hopes, holnapra elmúlik, jönnek unokatesóim, nagybátyámmal pedig egész estés oltogatás.
Igazából persze szépek a megoldatlan problémák, kb. igaz rájuk ami a beteljesületlen szerelmekre:)
Alapvetően a kedvenc ünnepem volt, éveken át, nem az ajándékok miatt, hanem mert meglepődtem meg örültek a waldorfos művészeti végtermékeimnek. Szerettem a hangulatát, hogy ünnepélyes és szép.
Na most egy ingerlékeny, antiszociális, érzelmileg instabil boszorkánynémber vált belőlem, ami ezerszer rosszabb, mintha hidegen hagyna.
De mi a halálért nem szarom le? (Most nem a csípőből kamaszosan beleszarásra gondolok, hanem az együttműködő - ó ha nektek fontos - tipusuról).
Miért kell érzelmileg túlreagálnom az ünnepet? Mert túl sokat várok tőle? Mert azt érzem, hogy mások várnak tőle túl sokat? Vagy egyszerüen nem bírom elfogadni, hogy kinőttem az idilli karácsonyozás korából?
Lehet, hogy a gonosz énem nem bírja szociálisan csapatmunkaként véghezvinni a készülődést, mert egyszerüen önző vagyok és mindig mindennek úgy kell történnie, ahogy szeretném? Simán lehet. De állítólag az ember legideálisabb közössége a család és alapjáraton evolúciósan szociális (én eddig totálisan azt gondoltam, hogy simán öncélú, de egész elfogadhatóan érvelt ellene Csányibácsi), akkor valami oka kell, hogy legyen ennek.
Best hopes, holnapra elmúlik, jönnek unokatesóim, nagybátyámmal pedig egész estés oltogatás.
Igazából persze szépek a megoldatlan problémák, kb. igaz rájuk ami a beteljesületlen szerelmekre:)
2008. december 22., hétfő
A Palatinuson lelkesedünk éppen. Végig lelkesedtünk, még akkor is amikor legszivesebben felkoncoltuk volna a másikat, de ezek ilyen mulandó dolgok voltak:)
Igazából most elsősorban hulla vagyok, valamilyen okból kifolyólag eléggé kripli és nyomott. A hazaérkezés öröme nem az otthon hiányából adódott, az nem hiányzott.
Egyszerre derült ki egy csomó minden, meglehetősen durva hét volt.
Imádom a vöröses színeket a házakon, egyszerűen szép és még amikor lemásztunk a térképről, akkor is mindenhol ott voltak és simogatták a szemem:)
Kiválogattam az első kedvenceket (kép), a másik fele még itthon sincs. Hihetetlen mit képes kihozni az emberből az egyedüllét, pedig nem sokat voltunk külön, amikor mégis, akkor viszont végre teljesen átéreztem, de inkább társas lény vagyok, mint magányos farkas, csak kivételes helyekre mennék egyedül és akkor direkt magam miatt.
A repülés bika volt, megértem az összes lelkes pilótatanoncot, persze azért jó volt visszafelé látni, hogy milyen hosszú volt az út.
Kicsit olyan vagyok, mint aki annyit kapott az arcába, hogy most még nem tért magához...
Jó volt végre közelebb kerülni kicsit egy ennyire távoli világhoz, az ajtón kívül a legmódszeresebb kínzások domborművei búcsúztattak. A lány sajnos nem Viola, de nem volt türelmem megvárni, míg elmozdul.
Komolyan végiggondoltam, hogy maradok. Aztán rájöttem, hogy nem kell elsietni a dolgokat és mondjuk a távolság elég sokmindenre megoldás, azért ebben az esetben megfutamodás lenne:) Azt meg nem tenném.
Panteon
Milyen durva hangja lehetett, amikor tele volt morajló emberekkel?!
A szavaknak ereje van, minden mexikói meleg, stb...
Elegendő mennyiségű kék eget és felhőt láttam a lelki békém helyreállásához és a repülés utáni sóvárgás felerősödéséhez. Ennél a résznél már nagyon meg voltam hatódva:)
Most nem mondom, hogy a képek magukért beszélnek - bár meg kéne tanulni úgy fotózni, arra jöttem rá - de teljesen elvarázsolt helyeket találtunk, igazából már most hiányzik, nem annyira vagyok lelkes ettől a karácsonyi felhajtástól itthon, baromira túl van pörögve. Meg idealizálva, hihetetlen feleslegesen, pedig nálunk minden alapja meglenne egy normális vicces karácsonyozásnak, én mázlista. Najó remélem csak nyűgős vagyok mert nem aludtam rendesen két napja, de tegnapelőtt pl. ezer éve először ordas lázas lettem, és jó volt végre rendesen kibetegedni magam, vagymi.
Huh. Alvás...nem gondolni a holnapra, nem gondol, nem, nem, nem, nem!
girlpower rulez
El sem hiszem, de mégis itthon vagyok, tegnap 24 óra ébrenlét után úgy néztem a Deákot, mint valami furcsa kis teret, amit valahonnan ismerek, komolyan hozzá kellett szoknom, hogy hazaértünk!
Pedig csak egy csonka hét volt, de annyira tömény, hogy legalább hónapkig fogok összevissza álmodni mire helyére kerül minden. Róma kurvaszép. És igazából a hazafelé útból az derült ki, hogy egész Olaszország az, a hegyekkel és várakkal mindenhol... Szóval tegnap az történt, hogy elindultunk 8 kor a szállásunkról, 10 re kikeveredtünk a belső gyűrű felhajtójára, miután nagyjából négyszer tévedtünk el ill. szálltunk rossz buszra...és onnan egy bolond kivitt a Firenzei felhajtóhoz (kút), ott félóra napsütkérezés után felvettek és elvittek dánok félúton Firenzéig. És én azt gondoltam, hogy na innen majd ilyen 3 órás szakaszokban jóesetben ma délre hazaérünk...hát nem. Egy ultra elhagyott néptelen kúton 20 perc után ( én stoppoltam 19-et, aztán mikor ideges lettem és cseréltünk természetesen egyből felvettek) összeszedett két román, akik Padovába mentek és nagyon rendesek voltak, ott pedig a legalja, román kisbuszokkal zsúfolt kaotikus benzinkúton egy óra után kihalásztak a franciák. Akik Ljubjanába készültek, aztán Pesten kötöttek ki, kisbusszal zúzták, konkrétan egy matracon - hálózsákkal - feküdtünk hátul egész úton...11 órát kb...kicsit eltévedtek a horvát részen, de tökmindegy, négy stoppal hazajöttünk, az emberiségnek hála:)
Eléggé katartikus érzéseink voltak ettől a határ átlépésekor...
Meg az első kúton is igazából, a világ nagy és szép.
foly.köv. képekkel
Pedig csak egy csonka hét volt, de annyira tömény, hogy legalább hónapkig fogok összevissza álmodni mire helyére kerül minden. Róma kurvaszép. És igazából a hazafelé útból az derült ki, hogy egész Olaszország az, a hegyekkel és várakkal mindenhol... Szóval tegnap az történt, hogy elindultunk 8 kor a szállásunkról, 10 re kikeveredtünk a belső gyűrű felhajtójára, miután nagyjából négyszer tévedtünk el ill. szálltunk rossz buszra...és onnan egy bolond kivitt a Firenzei felhajtóhoz (kút), ott félóra napsütkérezés után felvettek és elvittek dánok félúton Firenzéig. És én azt gondoltam, hogy na innen majd ilyen 3 órás szakaszokban jóesetben ma délre hazaérünk...hát nem. Egy ultra elhagyott néptelen kúton 20 perc után ( én stoppoltam 19-et, aztán mikor ideges lettem és cseréltünk természetesen egyből felvettek) összeszedett két román, akik Padovába mentek és nagyon rendesek voltak, ott pedig a legalja, román kisbuszokkal zsúfolt kaotikus benzinkúton egy óra után kihalásztak a franciák. Akik Ljubjanába készültek, aztán Pesten kötöttek ki, kisbusszal zúzták, konkrétan egy matracon - hálózsákkal - feküdtünk hátul egész úton...11 órát kb...kicsit eltévedtek a horvát részen, de tökmindegy, négy stoppal hazajöttünk, az emberiségnek hála:)
Eléggé katartikus érzéseink voltak ettől a határ átlépésekor...
Meg az első kúton is igazából, a világ nagy és szép.
foly.köv. képekkel
2008. december 19., péntek
Csaaaa!!! Hat ezen a gepen irni egy szadista kinzas, de egyebkent istenkiraly a hely, ma a buszvezeto berakta maganak hangosan Timberlaket kozvetlenul miutan felpolirozta a kurvanagy Romolusos tetkojat a vadlijan, hihetetlen flugosak, minden kocsi megnyomva, a pasik lazan leszolitanak akarhol, de nem mint otthon hanem egybol elkeri a szamod!! Kb annyi mindent lattunk a 3 nap alatt, hogy el sem tudom meselni, mivel reggeltol estig maszkaltunk bent, este meg felszedtuk hat mikulast ( gorkorisat(, a Palatinus annyira szep volt a tornyos kumokkal h majdnem elbogtem magam, csinaltam rengeteg kepet majd azokkal beszamolok reszletesen. A szallas nagyon bika, most eppen egy ausztral csajjal es egy mexikoi pasival vagyunk (aki ronda es a viola raizgult( de volt egy loangelesi fiu is jofej...meg megegy ausztral, csendes. Szegenyek mindig elobb mennek aludni, sztem nagyra ertekelik mikor ejszaka megerkezunk, bar nem szoltak soha. A nap az sut ezerrel, mindenki rohadjon meg aki nem irt a violanak h boldog nevnapot, ezt uzeni (mar akire vonatkozik( de nem kell komolyan venni mert menstrua l
hehe. Mar keszseg szinten hasznalom a metrot es gyonyoruen karomkodom olaszul, micsoda meglepetes, sajnos baromira felfaztam es total beteg vagyok, de azert elvezem, eszmeletlen h akar merre kodorog az ember mindenhol gyonyoru epuleteket talal, nem csak a belvarosban, mind szep ppirosas narancs szinu aaaaa, na minnyar vege a netezesnek, majd irok ha leszek meg, meg v feltettem na kepeket, mindenkinek jo karacsonykeszulodest, nalam meg nem utott be a hangulat erdekes modon>D
hehe. Mar keszseg szinten hasznalom a metrot es gyonyoruen karomkodom olaszul, micsoda meglepetes, sajnos baromira felfaztam es total beteg vagyok, de azert elvezem, eszmeletlen h akar merre kodorog az ember mindenhol gyonyoru epuleteket talal, nem csak a belvarosban, mind szep ppirosas narancs szinu aaaaa, na minnyar vege a netezesnek, majd irok ha leszek meg, meg v feltettem na kepeket, mindenkinek jo karacsonykeszulodest, nalam meg nem utott be a hangulat erdekes modon>D
2008. december 16., kedd
2008. december 15., hétfő
2008. december 14., vasárnap
Felmerült pár kérdés...
Most akkor hogy is van ez?
Az élet osztja a lapokat és lehetek szerencsés, vagy attól leszek szerencsés, hogy tudok játszani a lapokkal?
De az is szerencse, hogy valaki tud velük játszani? És akkor mi az erő?
Az adottság, hogy valaki erős, vagy az használja ki az adottságait?
És az erős mindenkinek ugyan azt jelenti egyáltalán? Mert valamiben mindenki az.
Imádom a szélsőségek erejét, de az elfogadásét jobban tisztelem. Ez a saját értékrendem, de a társadalomnak is vannak értékrendjei, amit nem tudok megérteni, hiszen én is beletartozom.
Csak azért tudok rajongani, ami nincs meg bennem.
Tulajdonképpen nekem megvan az ellentétpárom, akit tisztelhetek anélkül, hogy elveszteném a tiszteletét, akármennyire idegesítjük néha egymást ezért.
Megvan az is akin minden hibám visszatükröződik, de megkapom tőle a nyugalmat.
Van kire felnéznem, szeretnem, vezetnem, alkalmazkodnom, félnem, szétszednem, összeraknom...
Szerencsés vagyok:)
Ez meglehetne egyszerre egy emberben? Vagy nem is kell?
Najó befejezem mielőtt bekattanok.
Most akkor hogy is van ez?
Az élet osztja a lapokat és lehetek szerencsés, vagy attól leszek szerencsés, hogy tudok játszani a lapokkal?
De az is szerencse, hogy valaki tud velük játszani? És akkor mi az erő?
Az adottság, hogy valaki erős, vagy az használja ki az adottságait?
És az erős mindenkinek ugyan azt jelenti egyáltalán? Mert valamiben mindenki az.
Imádom a szélsőségek erejét, de az elfogadásét jobban tisztelem. Ez a saját értékrendem, de a társadalomnak is vannak értékrendjei, amit nem tudok megérteni, hiszen én is beletartozom.
Csak azért tudok rajongani, ami nincs meg bennem.
Tulajdonképpen nekem megvan az ellentétpárom, akit tisztelhetek anélkül, hogy elveszteném a tiszteletét, akármennyire idegesítjük néha egymást ezért.
Megvan az is akin minden hibám visszatükröződik, de megkapom tőle a nyugalmat.
Van kire felnéznem, szeretnem, vezetnem, alkalmazkodnom, félnem, szétszednem, összeraknom...
Szerencsés vagyok:)
Ez meglehetne egyszerre egy emberben? Vagy nem is kell?
Najó befejezem mielőtt bekattanok.
2008. december 12., péntek
Halál.lap.hu
A hideg futott végig a hátamon, amikor szembejött a startlapon. Nem tudom miért. Szépirodalmi műveket kajtattam a témában a Kosztolányi tétel jótékony hatásaként.
De mire a nagy meglepődés? Ez az egyetlen téma ami mindenkit érint, ha nem is ugyanolyan minőségben.
Mikor fogadtam el, hogy ez a világ rendje? Emlékszem, amikor hónapokig nem mertem egyedül aludni, mert rájöttem, hogy a szüleim meg fognak halni, négy éves voltam kb., ott kezdődött, de azóta semmi?
Nem gyászoltam még halottat, a nagypapám halálát csak azért éltem meg sokként, mert a család összes tagja olyan félelmetessé vált, hogy nem bírtam megszólalni egy napig.
Néha, amikor tudatosul, hogy igazán szeretek valakit, lepörög a kép a szemem előtt, hogy meghalt, nincs többé, mintha ezeket a feleslegesnek tűnő és általában sírással végződő kis jeleneteket azért élném meg, hogy aztán ne vágjon mellbe a valóság.
Gyászolni tanulok? Mert azt persze mindig meggyászoltam, amikor valaminek vége volt, a veszteség az fáj.
De az, hogy én veszek el és válok semmivé, még annyira sem fáj, hogy megpróbáljam elfogadhatóan megmagyarázni magamnak, miért kéne nyugodtnak lennem. Tudom, hogy elfogadónak kell, tudom, hogy annyira hozzátartozik az élethez, mint a születés és valahol azthiszem ez adja az értékét mindennek.
De ezen kívül semmit, és ez azthiszem megint egy olyan korlát, amit csak az lépjen át aki nem szakad bele.
Nem érzem, hogy siettetne. És ilyenkor bezzeg megbízom magamban, hogy jól fogom csinálni.
Lehet, hogy mert gyerek vagyok, pedig már a gyerekkoromat is meggyászoltam párszor. Nem is tudom, hogy az vagyok-e még.
Nincs határ a kettő között!
"Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."
A hideg futott végig a hátamon, amikor szembejött a startlapon. Nem tudom miért. Szépirodalmi műveket kajtattam a témában a Kosztolányi tétel jótékony hatásaként.
De mire a nagy meglepődés? Ez az egyetlen téma ami mindenkit érint, ha nem is ugyanolyan minőségben.
Mikor fogadtam el, hogy ez a világ rendje? Emlékszem, amikor hónapokig nem mertem egyedül aludni, mert rájöttem, hogy a szüleim meg fognak halni, négy éves voltam kb., ott kezdődött, de azóta semmi?
Nem gyászoltam még halottat, a nagypapám halálát csak azért éltem meg sokként, mert a család összes tagja olyan félelmetessé vált, hogy nem bírtam megszólalni egy napig.
Néha, amikor tudatosul, hogy igazán szeretek valakit, lepörög a kép a szemem előtt, hogy meghalt, nincs többé, mintha ezeket a feleslegesnek tűnő és általában sírással végződő kis jeleneteket azért élném meg, hogy aztán ne vágjon mellbe a valóság.
Gyászolni tanulok? Mert azt persze mindig meggyászoltam, amikor valaminek vége volt, a veszteség az fáj.
De az, hogy én veszek el és válok semmivé, még annyira sem fáj, hogy megpróbáljam elfogadhatóan megmagyarázni magamnak, miért kéne nyugodtnak lennem. Tudom, hogy elfogadónak kell, tudom, hogy annyira hozzátartozik az élethez, mint a születés és valahol azthiszem ez adja az értékét mindennek.
De ezen kívül semmit, és ez azthiszem megint egy olyan korlát, amit csak az lépjen át aki nem szakad bele.
Nem érzem, hogy siettetne. És ilyenkor bezzeg megbízom magamban, hogy jól fogom csinálni.
Lehet, hogy mert gyerek vagyok, pedig már a gyerekkoromat is meggyászoltam párszor. Nem is tudom, hogy az vagyok-e még.
Nincs határ a kettő között!
"Hol volt, hol nem volt a világon egyszer."
2008. december 9., kedd
Varró Dániel
A szilvalekvár és a zabpehely
Egy régi Spájzban összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,
míg nyekeregnek a Ház vén ajtai,
hüppögve sírják vissza hajdani
fogyaszthatóságuk a hajnali
kakasszón.
„Jaj, hisz oly lágy és omlós volt kegyed,
s lám, minőségét nem őrizte meg,
az Időnk túl hamar lejár” szepeg
a Lekvár,
„minőségünk a szívben tartatik,
s közöttünk már a romlás kajtat itt,
kisasszonyom, s a Romlás, jaj, alig
szelektál.”
„Bizony, Lekvár úr, mint a csillagok,
oly fényes volt Ön és illatos -
sötét a színe mint a tinta most,
s bezápult.
Emlékszik még? Két éve vagy tavaly
négy Céklarépa és egy Tálka Vaj
közt összebújva sugdolózni, haj,
be szép volt...
”Így sírdogálnak összebújva, hej,
két Krumplinudli és egy Kanna Tej
közt Szilvalekvár úr és a Zabpehely
kisasszony,
s a pír elfutja őket, restelik,
hogy hüppögésükkel telis-teli
lesz már a régi Spájz az esteli
harangszón.
2008. december 7., vasárnap
Her Majesty is a pretty nice girl, but she doesn't have a lot to say...yeah...
Az a közhely lépett érvénybe, hogy nagy nyomás után nagy a megkönnyebbülés és lehet értékelni a közhelyeket is.
Az objektivitásról pedig kezdem azt érezni, hogy nem létező jelenség, ami kicsit kiábrándító.
Sosem fogom tudni leírni azt az érzést, amit éreztem, mikor ( olyan ötödikesként) rádöbbentem, hogy a világ végtelen és az embert, a kis csupasz mászkálót egy bolygón, csak az menti meg a megőrüléstől, hogy korlátolt az elméje. Kell a korlát.
Muhaha, hihetetlenül másnapos vagyok még mindig:)
Az a közhely lépett érvénybe, hogy nagy nyomás után nagy a megkönnyebbülés és lehet értékelni a közhelyeket is.
Az objektivitásról pedig kezdem azt érezni, hogy nem létező jelenség, ami kicsit kiábrándító.
Sosem fogom tudni leírni azt az érzést, amit éreztem, mikor ( olyan ötödikesként) rádöbbentem, hogy a világ végtelen és az embert, a kis csupasz mászkálót egy bolygón, csak az menti meg a megőrüléstől, hogy korlátolt az elméje. Kell a korlát.
Muhaha, hihetetlenül másnapos vagyok még mindig:)
2008. december 6., szombat
hogy a bab?
hét a bab!
hét a bab?
hogy a bab?
kilenc a bab!
hogy a bab?
öt a bab!
hogy a bab?
hogy a bab?
kettő a bab!
...
Adok neked egy csigát.
Egy mit?
Egy csigát!
Adok neked egy csigát.
Egy mit?
Egy mit?
Egy csigát.
Egy csigát!
Adok neked egy csigát.
...
(faszt)
Elnézést a nem waldorfos néprétegtől, akinek ezt végig kellett szenvednie, majd igyekszem jóvátenni. Ezt is:)
hét a bab!
hét a bab?
hogy a bab?
kilenc a bab!
hogy a bab?
öt a bab!
hogy a bab?
hogy a bab?
kettő a bab!
...
Adok neked egy csigát.
Egy mit?
Egy csigát!
Adok neked egy csigát.
Egy mit?
Egy mit?
Egy csigát.
Egy csigát!
Adok neked egy csigát.
...
(faszt)
Elnézést a nem waldorfos néprétegtől, akinek ezt végig kellett szenvednie, majd igyekszem jóvátenni. Ezt is:)
2008. december 2., kedd
Azt kerestem, ami a teljességet megtestesíti helyettem, nekem, teljesen öncélú élvezkedés, a világnak van hely az emberben.
*
Ady Endre
Harc a Nagyúrral
Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.
Sertés testét, az undokot, én
Simogattam. Ő remegett.
„Nézd meg, ki vagyok” (súgtam neki)
S meglékeltem a fejemet,
Agyamba nézett s nevetett.
(Vad vágyak vad kalandorának
Tart talán?) S térdre hulltam ott.
A zúgó Élet partján voltunk,
Ketten voltunk, alkonyodott:
„Add az aranyod, aranyod.”
„Engem egy pillanat megölhet,
Nekem már várni nem szabad,
Engem szólítnak útra, kéjre
Titokzatos hívó szavak,
Nekem már várni nem szabad.”
„A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Az én szivem mégis az áldott:
Az Élet marta fel, a Vágy.
Arany kell. Mennem kell tovább.”
„Az én jachtomra vár a tenger,
Ezer sátor vár énreám,
Idegen nap, idegen balzsam,
Idegen mámor, új leány,
Mind énreám vár, énreám.”
„Az egész élet bennem zihál,
Minden, mi új, felém üget,
Szent zűrzavar az én sok álmom,
Neked minden álmod süket,
Hasítsd ki hát aranyszügyed.”
Már ránk szakadt a bús, vak este.
Én nyöszörögtem. A habok
Az üzenetet egyre hozták:Várunk.
Van-e már aranyod?
Zúgtak a habok, a habok.
És összecsaptunk. Rengett a part,
Husába vájtam kezemet,
Téptem, cibáltam. Mindhiába.
Aranya csörgött. Nevetett.
Nem mehetek, nem mehetek.
Ezer este múlt ezer estre,
A vérem hull, hull, egyre hull,
Messziről hívnak, szólongatnak
És mi csak csatázunk vadul:
Én s a disznófejű Nagyúr.
2008. december 1., hétfő
2008. november 29., szombat
Káosz.
Féléve először parkolópályán szombat este.
Három órája a U-turn termikelős játékát nyomom.
És még csak november van.
Tegnap öt perc üvöltözés után vettem észre, hogy üvöltözünk. De csak mert annyian néztek a villamosmegállóban.
Természetesen építőjellegű volt.
Remélem.
Nem tudom.
És még én mondok ítéletet, félelmetes.
Feketefehér?
Féléve először parkolópályán szombat este.
Három órája a U-turn termikelős játékát nyomom.
És még csak november van.
Tegnap öt perc üvöltözés után vettem észre, hogy üvöltözünk. De csak mert annyian néztek a villamosmegállóban.
Természetesen építőjellegű volt.
Remélem.
Nem tudom.
És még én mondok ítéletet, félelmetes.
Feketefehér?
Jó volt tegnap, újabb bulival meglepett boldog szülinapos arcot láthattam :)
A hely, Nababe, elsőre kicsit meredeknek tűnt, de aztán elkezdett élni ( egyikünk sem volt még, válságkezelésként foglaltuk, pince, arab vizipipázós fakkok és bolond tulaj, mindenbe szívesen tesz málnaszörpöt, sajnos a csocsó nem üzemelt, végül előkerültek a szambás csajok).
Jah és fenomenális tortát sütöttünk Violával (aki aktívan segített tálat nyalogatni) lila és rózsaszín cukorszivecskékkel a tetején.
Mindenki szeretett mindenkit.
A hely, Nababe, elsőre kicsit meredeknek tűnt, de aztán elkezdett élni ( egyikünk sem volt még, válságkezelésként foglaltuk, pince, arab vizipipázós fakkok és bolond tulaj, mindenbe szívesen tesz málnaszörpöt, sajnos a csocsó nem üzemelt, végül előkerültek a szambás csajok).
Jah és fenomenális tortát sütöttünk Violával (aki aktívan segített tálat nyalogatni) lila és rózsaszín cukorszivecskékkel a tetején.
Mindenki szeretett mindenkit.
2008. november 27., csütörtök
Sokszor azon igyekszem reggelente, hogy előkaparjak valamit a sok álomból, amit éjszaka éltem és tudomásul kellett vennem, hogy legtöbbször semmire sem jutok.
Nem fogom ezt tenni többet. A legfélelmetesebb dolog, amikor azt kapom az arcomba éjszaka, amit gondosan kerültem ébren.
Igen, csak egy (három) álom.
Az ember összevissza álmodik egy csomó mindent, amit sosem látott-hallott-értett, nem beszámítható, nem hiszek a jövőbe mutatásával...
de azért...
ez milyen csúnya már, most így adja vissza a saját lelkem amit elkövettem ellene!?
Nehogymár azt képzeljem, én vagyok itt a kapitány?
Mert akkor most szólok, hogy nem képzelem azt és szeretnék egy nagyon békés éjszakát a mai napra.
Nem fogom ezt tenni többet. A legfélelmetesebb dolog, amikor azt kapom az arcomba éjszaka, amit gondosan kerültem ébren.
Igen, csak egy (három) álom.
Az ember összevissza álmodik egy csomó mindent, amit sosem látott-hallott-értett, nem beszámítható, nem hiszek a jövőbe mutatásával...
de azért...
ez milyen csúnya már, most így adja vissza a saját lelkem amit elkövettem ellene!?
Nehogymár azt képzeljem, én vagyok itt a kapitány?
Mert akkor most szólok, hogy nem képzelem azt és szeretnék egy nagyon békés éjszakát a mai napra.
2008. november 25., kedd
2008. november 23., vasárnap
Most ellenállok a gyors tovasuhanásnak, ha egyébként nem is tudok. Attól félek, hogy nem elég korlát az, ami bennem van. Az igazságérzetem, valóságérzetem és a többi, mert hiába tartoznak hozzám, nem bízom bennük. Félek, hogy nem elég figyelmesek és mélyrelátók. És közben mindig az objektivitásra törekszenek, ami gyakorlatilag nem létezik.
De ez csak akkor ijeszt meg, amikor azt érzem nem figyeltem úgy, ahogy szerettem volna. Azokra akik fontosak.
Az ember nem tagadhatja meg önmagát (érzelmestülagyastul)- mutatja a mellékelt ábra.
De ez csak akkor ijeszt meg, amikor azt érzem nem figyeltem úgy, ahogy szerettem volna. Azokra akik fontosak.
Az ember nem tagadhatja meg önmagát (érzelmestülagyastul)- mutatja a mellékelt ábra.
2008. november 20., csütörtök
2008. november 18., kedd
2008. november 16., vasárnap
2008. november 15., szombat
Kinyitottam a szemem, gondolkozni próbáltam, de az álom és a valóság elválaszthatatlanul keveredtek a fáradt, másnaposságtól tompa fejemben. Szavak, amiket nem lett volna szabad elfelejtenem, a paradicsomok a konyhapulton csillogtak a sötétben, mint holmi földöntúli lények és a telefonom egyszer megszólalt, talán sms volt, megnéztem, aztán álmodtam is vele.
És aztán rámtört, hiányzott, de nagyon, ahogy a napsütés hatására szét árad bennem a határtalan motiváció és még a felkelés fájdalmát is legyőzve egyszerre telefonálok, meteot nézek, kajálok.
És közben ott a lehetőség, a várakozásban a starthelyen, a levegőben, felhőalapon, csöndben. A házak árnyékait akartam megint fentről a pirosas késői napsütésben és a mezők színeit, madarakat.
Mint egy elérhetetlen szerelmemtárgyának(?) kedvenc mozdulatainak visszaidézésével elért szívsajgás, hát majdnem olyan volt.
És aztán rámtört, hiányzott, de nagyon, ahogy a napsütés hatására szét árad bennem a határtalan motiváció és még a felkelés fájdalmát is legyőzve egyszerre telefonálok, meteot nézek, kajálok.
És közben ott a lehetőség, a várakozásban a starthelyen, a levegőben, felhőalapon, csöndben. A házak árnyékait akartam megint fentről a pirosas késői napsütésben és a mezők színeit, madarakat.
Mint egy elérhetetlen szerelmemtárgyának(?) kedvenc mozdulatainak visszaidézésével elért szívsajgás, hát majdnem olyan volt.
2008. november 14., péntek
Elnemfelejtősagytérfogatnövelés.
Túl egy jóleső tüsszentés sorozaton a karácsonyon morfondírozom, mint átfogó jelenség a műanyagtól a szeretetig. Meg nosztalgia, mert befértem a fa alá is - meglepetés, fehér vagy fekete az nem mindegy és az angyalok kimaradtak, azért olyan idegenek biztosan. A bukott angyalok etetésére pedig szigorú szabályok vannak, mondanám, hogy ám de nincsenek, azonban mégis.
Megyek a kádba aludni.
Túl egy jóleső tüsszentés sorozaton a karácsonyon morfondírozom, mint átfogó jelenség a műanyagtól a szeretetig. Meg nosztalgia, mert befértem a fa alá is - meglepetés, fehér vagy fekete az nem mindegy és az angyalok kimaradtak, azért olyan idegenek biztosan. A bukott angyalok etetésére pedig szigorú szabályok vannak, mondanám, hogy ám de nincsenek, azonban mégis.
Megyek a kádba aludni.
2008. november 12., szerda
Lope de Vega: A kertész kutyája
"Ismered azt a mesét,
Melyben a kertész kutyája,
Bár nem éhes, társai
Csontját mégis megszaglássza?"
Various Effects of Love
To faint, to dare, to be furious,
Surly, tender, giving, restrained,
Heartened, mortal, dead, alive,
Loyal, disloyal, cowardly, confident,
Not find, beyond our dear, center and rest,
To display joy, sadness, humility, pride,
Anger, bravery, furtiveness,
Satisfaction, offense, distrust.
To hide your face to patent disillusionment,
To take poison for a soft liqueur,
To forsake benefit, to love harm;
To believe that heaven can be housed in hell;
To lay down life and soul for disillusion:
That is love. Whoever has tasted it knows.
"Ismered azt a mesét,
Melyben a kertész kutyája,
Bár nem éhes, társai
Csontját mégis megszaglássza?"
Various Effects of Love
To faint, to dare, to be furious,
Surly, tender, giving, restrained,
Heartened, mortal, dead, alive,
Loyal, disloyal, cowardly, confident,
Not find, beyond our dear, center and rest,
To display joy, sadness, humility, pride,
Anger, bravery, furtiveness,
Satisfaction, offense, distrust.
To hide your face to patent disillusionment,
To take poison for a soft liqueur,
To forsake benefit, to love harm;
To believe that heaven can be housed in hell;
To lay down life and soul for disillusion:
That is love. Whoever has tasted it knows.
1641
Megdöbbentően régen. Ez lenne az időtlenség? Elmerülhetek ebben a morbid mazochizmusban, most befogadó vagyok, de mikor nem? Baj nem lehet belőle:)
Megdöbbentően régen. Ez lenne az időtlenség? Elmerülhetek ebben a morbid mazochizmusban, most befogadó vagyok, de mikor nem? Baj nem lehet belőle:)
2008. november 11., kedd
2008. november 10., hétfő
2008. november 9., vasárnap
2008. november 6., csütörtök
Alapvetően nem gondolom, hogy negatív lennék, de a tegnapi napom az ördögé volt, ha nem akkor meg neki adom:)
Felkelés hatkor, visszaalvás és aztán később ismét ébredés, begyógyult szemekkel plafonra meredés és álmos nyugalom egészen két másodpercig, amikor belélm nyilallt, hogy basszameg biosz szóbeli - kitámolygás, rendeskislány álruha öltése ( szemfestés, tekintettel a halványzöld arcszínemre, amit egy zombi is megirigyelhetett volna), magassarkúban busz után futás és telefon otthonhagyása.
Az angol írásbeli előtte pont arra volt jó, hogy felidegesítsem magam azon, hogy hiába vagyok kész az írással fél órával a vége előtt, nem mehetek ki. Mert csak. Utána biosz.
Igazából az egész csak azért érdekes, mert életemben nem szóbeliztem még, ellenben erre kapom az évvégi jegyem. Nulla visszajelzés, rezzenéstelen ábrázat: na majd most megmutatják, hogy az érettségin is kaphatok szemét kérdéseket.
De ezt eddig is tudtam, és hiába vagyok logikus, ha valamit nem vettünk át, akkor magamtól nem tudom. Hogy a koenzim-A a mitokondriumban képződik. Hihetetlen érdekes, de kurvára nem tudtam természetesen.
Szarul sikerült vizsga utáni dühroham és az emberiség hosszas gyalázása.
És mára csodák csodájára elmúlt: angoltanárok teljes lenyűgözése, bika biosz írásbeli és sárga levélkupacban fetrengés, színház (Katharina Blum elveszett tisztessége).
Hazafelé kaptam egy lelkes "mammamia, beautiful"-t, teljes hangerőn, miközben szüleim mögöttem sétáltak, mire anyám felelősségre vonta apámat, amiért nem törte le a pasi derekát. Apám nem törte le, csak gyanakvó arccal megkérdezte tőlem, hogy máskor is be szoktak-e szólni, szakadt tornacipőben például. Mert szerinte a szakadt nők genetikusan vonzóak, olyan mint amikor egy ősember elkapja a csajt és beviszi a barlangjába...ennyit a felelősségteljes apámról:)
Felkelés hatkor, visszaalvás és aztán később ismét ébredés, begyógyult szemekkel plafonra meredés és álmos nyugalom egészen két másodpercig, amikor belélm nyilallt, hogy basszameg biosz szóbeli - kitámolygás, rendeskislány álruha öltése ( szemfestés, tekintettel a halványzöld arcszínemre, amit egy zombi is megirigyelhetett volna), magassarkúban busz után futás és telefon otthonhagyása.
Az angol írásbeli előtte pont arra volt jó, hogy felidegesítsem magam azon, hogy hiába vagyok kész az írással fél órával a vége előtt, nem mehetek ki. Mert csak. Utána biosz.
Igazából az egész csak azért érdekes, mert életemben nem szóbeliztem még, ellenben erre kapom az évvégi jegyem. Nulla visszajelzés, rezzenéstelen ábrázat: na majd most megmutatják, hogy az érettségin is kaphatok szemét kérdéseket.
De ezt eddig is tudtam, és hiába vagyok logikus, ha valamit nem vettünk át, akkor magamtól nem tudom. Hogy a koenzim-A a mitokondriumban képződik. Hihetetlen érdekes, de kurvára nem tudtam természetesen.
Szarul sikerült vizsga utáni dühroham és az emberiség hosszas gyalázása.
És mára csodák csodájára elmúlt: angoltanárok teljes lenyűgözése, bika biosz írásbeli és sárga levélkupacban fetrengés, színház (Katharina Blum elveszett tisztessége).
Hazafelé kaptam egy lelkes "mammamia, beautiful"-t, teljes hangerőn, miközben szüleim mögöttem sétáltak, mire anyám felelősségre vonta apámat, amiért nem törte le a pasi derekát. Apám nem törte le, csak gyanakvó arccal megkérdezte tőlem, hogy máskor is be szoktak-e szólni, szakadt tornacipőben például. Mert szerinte a szakadt nők genetikusan vonzóak, olyan mint amikor egy ősember elkapja a csajt és beviszi a barlangjába...ennyit a felelősségteljes apámról:)
2008. november 4., kedd
2008. november 3., hétfő
2008. november 2., vasárnap
2008. október 31., péntek
Jelentem a Deti Picasso a hajón ( btw: az A38 is belépett a nemdohányzó létesítmények növekvő sorába)szerdán, méltó búcsút vett Európától ( a felkonf állítása szerint egy évre). Végre lenyomták az össszes régi kedvencet, új albumról is, előtte az orosz dalokat oroszbabaruhában, elég sokan voltak a szerdához képest és az első két sor tökéletes összetételű volt:)
Sok lesz az egy év basszus!
a régi felállás - sajnos az újról nincs jó képem, pedig a mezitlábas basszerost jobban szeretem, még akkor is ha a régi hasonlított Brad Pittre
Gaya
2008. október 29., szerda
Itt a pánik, a töri baromira nem megy (én azthittem könnyen tanulok de tévedtem, olyan koncentrációs gyengeséggel rendelkezem mint egy 12 éves), most vagyok a felénél ( pihenek ooyeah) és asszem a honap éjszakám egy biosz füzet társasgában fog telni ( nem szeretek füzettel aludni basszus!) hozzátenném, hogy a matek és az angol még elő sem került a szoba sarkából, magyart elég jövő hétvégén bevágni...ja és komolyan sajnálom h nem találkoztunk (érintettekakiolvassa) bepótolom!
Tanulság: a szünet első négy napján nem kellett volna 30 óra alvást és ugyanennyi fetrengést bepótolnom, de basszus jó volt:)
Folyt. köv. megyek, vár a középkori francia királyság, muhaha
Jaa, és ma nyolckor keltem az útlevél miatt...hát...a képen egy 16 éves vigyorog (mi a szarért kell vihognom ha fényképeznek??!) , bár húgom szerint inkább egy mókuscickány, óigen...
Tanulság: a szünet első négy napján nem kellett volna 30 óra alvást és ugyanennyi fetrengést bepótolnom, de basszus jó volt:)
Folyt. köv. megyek, vár a középkori francia királyság, muhaha
Jaa, és ma nyolckor keltem az útlevél miatt...hát...a képen egy 16 éves vigyorog (mi a szarért kell vihognom ha fényképeznek??!) , bár húgom szerint inkább egy mókuscickány, óigen...
2008. október 26., vasárnap
Na, elmúlt a meghatottság.
Most írtam egy egészen hosszú és dühtől fröcsögő bejegyzést, de aztán rájöttem, hogy hímnemű egyedekről tök fölösleges, mivel kurvára nincs mit magyarázni ezen: férfi és kész (...), nem kell semmiféle logikát keresni abban, hogy miért gondolja magáról amit és miért gondolja rólam amit. Csak mondjuk a nemes cél érdekében legalább egyszer megpróbálhatná megérteni a másik felet. Azt még a kis könnyűvérű esetében sem árt:)
Most írtam egy egészen hosszú és dühtől fröcsögő bejegyzést, de aztán rájöttem, hogy hímnemű egyedekről tök fölösleges, mivel kurvára nincs mit magyarázni ezen: férfi és kész (...), nem kell semmiféle logikát keresni abban, hogy miért gondolja magáról amit és miért gondolja rólam amit. Csak mondjuk a nemes cél érdekében legalább egyszer megpróbálhatná megérteni a másik felet. Azt még a kis könnyűvérű esetében sem árt:)
Boldogszülinapot!
A kis pici Esztó húgom, aki nemrég még a derekamig ért és papucsokkal harcolt ellenem tizenhat éves lett.
Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az aki majd elsőként hallja az előző éjszakám beszámolóit és egy csúnya pillantásomból levonja a tökéletes következtetést, majd meglépi a tökéletes megléphetőt a konfliktus elkerülése érdekében - baromira tisztelem a türelmét és a következetességét (is), de azért durva, hogy már a ruháiba is beleférek...nagyobb melltartót hord...és még mindig én vagyok az etalon...
szép nyári emlékeink:)))
Nem gondoltam volna, hogy ő lesz az aki majd elsőként hallja az előző éjszakám beszámolóit és egy csúnya pillantásomból levonja a tökéletes következtetést, majd meglépi a tökéletes megléphetőt a konfliktus elkerülése érdekében - baromira tisztelem a türelmét és a következetességét (is), de azért durva, hogy már a ruháiba is beleférek...nagyobb melltartót hord...és még mindig én vagyok az etalon...
szép nyári emlékeink:)))
2008. október 23., csütörtök
Ó igen. Összemosódott órák, délben kelés, a tevékenységek sorát egy kezemen meg tudnám számlálni ( de egyik sem mutat túl egy hároméves életszükségletein, oké, egy kivétellel)...éjszaka azthiszem Mac Gyverrel kezdtünk (ami nekem kimaradt az életemből, nem sajnálom), a Jó a Rossz és a Csúf kedvenc párbajjelenetén pörögtem, aztán alvás és nyolc óra Dexter...welcome ősziszünet:)
2008. október 21., kedd
2008. október 20., hétfő
2008. október 19., vasárnap
2008. október 18., szombat
2008. október 12., vasárnap
Tóték még most se bírtak szólni. Az őrnagy bevitte kofferét, aztán visszajött, s a tettvágytól buzogva így szólt:
- Ha nincs kifogásuk ellene, dobozolhatnánk egy kicsit...
Elhallgatott. Nézelődött.
- Ejnye már - mondta. - Hová lett az új margóvágó, kedves Tót?
Tót megpróbált válaszolni, de ez csak a harmadik nekifutásnál sikerült neki.
- Levittem a kertbe, mélyen tisztelt őrnagy úr.
- Miért? - csodálkozott az őrnagy. - És hová?
- Csak ide a mályvákhoz - mondta szolgálatkészen Tót. - Tessék parancsolni, mindjárt megmutatom.
Eltűntek a sötétben.
Mariska és Ágika ott maradtak, álltak, a sötétbe meresztették a szemüket. Látni nem láttak semmit. Egy ideig nem is történt semmi. Aztán tompa döndülés hallatszott. Ettől megrázkódtak. Aztán megint lecsapott a margóvágó acélkarja; ettől a döndüléstől is megrázkódtak. Úgyszintén a harmadiktól is.
Megint elmúlt egy kis idő. Aztán visszajött Tót. - Miért álltok itt? - kérdezte. - Menjünk lefeküdni.
Megágyaztak. Levetkőztek. Ágyba bújtak.
Mariska eloltotta a villanyt. Ő is lefeküdt. Egy ideig hallgatott, aztán félénken megkérdezte: - Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?
- Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam... Talán nem jól tettem?
- De jól tetted, édes, jó Lajosom - mondta Mariska. - Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni.
Feküdtek, hallgattak, forgolódtak. Oly fáradtak voltak, hogy végül mégiscsak elnyomta őket az álom. Tót azonban alva is forgolódott, rúgott, nyögött, egyszer majd kiesett az ágyból.
Rosszat álmodott talán? Ez azelőtt nem volt.
- Ha nincs kifogásuk ellene, dobozolhatnánk egy kicsit...
Elhallgatott. Nézelődött.
- Ejnye már - mondta. - Hová lett az új margóvágó, kedves Tót?
Tót megpróbált válaszolni, de ez csak a harmadik nekifutásnál sikerült neki.
- Levittem a kertbe, mélyen tisztelt őrnagy úr.
- Miért? - csodálkozott az őrnagy. - És hová?
- Csak ide a mályvákhoz - mondta szolgálatkészen Tót. - Tessék parancsolni, mindjárt megmutatom.
Eltűntek a sötétben.
Mariska és Ágika ott maradtak, álltak, a sötétbe meresztették a szemüket. Látni nem láttak semmit. Egy ideig nem is történt semmi. Aztán tompa döndülés hallatszott. Ettől megrázkódtak. Aztán megint lecsapott a margóvágó acélkarja; ettől a döndüléstől is megrázkódtak. Úgyszintén a harmadiktól is.
Megint elmúlt egy kis idő. Aztán visszajött Tót. - Miért álltok itt? - kérdezte. - Menjünk lefeküdni.
Megágyaztak. Levetkőztek. Ágyba bújtak.
Mariska eloltotta a villanyt. Ő is lefeküdt. Egy ideig hallgatott, aztán félénken megkérdezte: - Háromba vágtad, édes, jó Lajosom?
- Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam... Talán nem jól tettem?
- De jól tetted, édes, jó Lajosom - mondta Mariska. - Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni.
Feküdtek, hallgattak, forgolódtak. Oly fáradtak voltak, hogy végül mégiscsak elnyomta őket az álom. Tót azonban alva is forgolódott, rúgott, nyögött, egyszer majd kiesett az ágyból.
Rosszat álmodott talán? Ez azelőtt nem volt.
2008. október 10., péntek
2008. október 8., szerda
2008. október 7., kedd
Éppen képeket keresünk a vetítéshez, szalagavatóra (ha megvan a CD feltöltöm a képekhez) közben feltoltam pár idei repülőset...és rá kellett jönnöm, hogy nagyon öreg vagyok!
Persze nem cserélném el semmire az idei nyarat például...najó az egész évet sem, sőt az előtte lévő tizennyolcat sem, persze. Sosem éreztem még azt, hogy számottevő ideje élnék vagy, hogy a félig gyerek-félig felnőtt állapotban már inkább az utóbbi felé tendálnék, sőt azt sem, hogy én olyan értékként tekintenék a saját működésemre (magamra), mint ahogy másokéra szoktam...
És mégis megfogalmazódott és mégis soknak tűnik a tizenkilenc! Szépen alattomosan egészen pontosan kiderült, mi az, ami fontos nekem és mi az ami fontos azoknak, akik nekem fontosak és hogy mennyire nagyon azok.
És még a fényképpekkel is megbarátkoztam, pedig komolyan gyűlöltem őket, egyszerüen sokkal pontosabb és részletesebb emlékek vannak a fejemben, mint amennyi egy képre ráfér, viszont nagyon könnyen össze lehet zavarni ezeket fényképpel. (Természetesen csak a családi és egyéb pillanatmegorző képekre gondoltam most.) A gondolatmenet megszakadt:)
Jajaaa, nem felejtek ám, kérdésedre válaszolva (miért blog?)
Nem gondolom, hogy ez az emberi ego túltengése lenne, szerintem az írás élvezése meg építés folyik a blogokon, az építő tudja max mit épít, én kikötőt, óceánjárónak:))
A közvéleménykutatás első fordulója:
Tejbegriz evési szokások: (mit teszel amikor azt látod embertársad összekeveri a kakaót a tejbegrízzel?)
2 (50%)
összefut a nyál a számban
1 (25%)
tökéletesen hidegen hagy, csak egy tejbegrízről van szó
0 (0%)
közlöm vele, hogy tette aljas és elfogadhatatlan
2 (50%)
Taigetosz...
1 (25%)
Szavazatok száma: 4 Közvélemény-kutatás lezárva
Persze nem cserélném el semmire az idei nyarat például...najó az egész évet sem, sőt az előtte lévő tizennyolcat sem, persze. Sosem éreztem még azt, hogy számottevő ideje élnék vagy, hogy a félig gyerek-félig felnőtt állapotban már inkább az utóbbi felé tendálnék, sőt azt sem, hogy én olyan értékként tekintenék a saját működésemre (magamra), mint ahogy másokéra szoktam...
És mégis megfogalmazódott és mégis soknak tűnik a tizenkilenc! Szépen alattomosan egészen pontosan kiderült, mi az, ami fontos nekem és mi az ami fontos azoknak, akik nekem fontosak és hogy mennyire nagyon azok.
És még a fényképpekkel is megbarátkoztam, pedig komolyan gyűlöltem őket, egyszerüen sokkal pontosabb és részletesebb emlékek vannak a fejemben, mint amennyi egy képre ráfér, viszont nagyon könnyen össze lehet zavarni ezeket fényképpel. (Természetesen csak a családi és egyéb pillanatmegorző képekre gondoltam most.) A gondolatmenet megszakadt:)
Jajaaa, nem felejtek ám, kérdésedre válaszolva (miért blog?)
Nem gondolom, hogy ez az emberi ego túltengése lenne, szerintem az írás élvezése meg építés folyik a blogokon, az építő tudja max mit épít, én kikötőt, óceánjárónak:))
A közvéleménykutatás első fordulója:
Tejbegriz evési szokások: (mit teszel amikor azt látod embertársad összekeveri a kakaót a tejbegrízzel?)
2 (50%)
összefut a nyál a számban
1 (25%)
tökéletesen hidegen hagy, csak egy tejbegrízről van szó
0 (0%)
közlöm vele, hogy tette aljas és elfogadhatatlan
2 (50%)
Taigetosz...
1 (25%)
Szavazatok száma: 4 Közvélemény-kutatás lezárva
2008. október 5., vasárnap
Ma
A tegnaptól elvonatkoztathatatlanul és kevésbé katartikusan:
William Blake: A Poison Tree
I was angry with my friend:
I told my wrath, my wrath did end.
I was angry with my foe;
I told it not, my wrath did grow.
And I water'd it in fears,
Night & morning with my tears;
And I sunned it with my smiles
And with soft deceitful wiles.
And it grew both day and night,
Till it bore an apple bright;
And my foe beheld it shine,
And he knew that it was mine,
And into my garden stole
When the night had veil'd the pole:
In the morning glad I see
My foe outstretch'd beneath the tree
William Blake: A Poison Tree
I was angry with my friend:
I told my wrath, my wrath did end.
I was angry with my foe;
I told it not, my wrath did grow.
And I water'd it in fears,
Night & morning with my tears;
And I sunned it with my smiles
And with soft deceitful wiles.
And it grew both day and night,
Till it bore an apple bright;
And my foe beheld it shine,
And he knew that it was mine,
And into my garden stole
When the night had veil'd the pole:
In the morning glad I see
My foe outstretch'd beneath the tree
Tegnap
Ma találkoztam ezzel a képpel, nagybátyám falán van, ezt festettem freskónak és adtam neki aztán. Nem választottam úgy, ahogy akartam, szerencsére közbeléptem. Lehet, hogy az első határozott döntésem volt, pedig nehezen sikerült elvonatkoztatnom a legkézenfekvőbb, vagy inkább legegyszerűbb jelentésétől. Ma pedig ott várt a falon, amikor gyanútlanul besétáltam. Már akkor is sokat adott, most viszont azt érzem, hogy az idő igazolta önmagát...vagy inkább engem:)
*
Igen, most mindent bele lehet magyarázni, akarom:))
2008. október 2., csütörtök
Ígérem most az egyszer, de képtelen vagyok nem megosztani veletek a mai biológia óra termését:)
Tehát ha éretlenül leszednek valamit ( alma, banán) az képes ezután is beérni (eddig tudtam én is) , de csak akkor, ha érett társaival van egy helyen, mert azok termelik a hormont amitől be tud érni. A banánoknál a csomagolás alá is sokszor ezt a gázt szokták zárni - etilénnek hívják. A rohadó gyömölcsök is emiatt rohasztják meg a többit...
Tehát ha éretlenül leszednek valamit ( alma, banán) az képes ezután is beérni (eddig tudtam én is) , de csak akkor, ha érett társaival van egy helyen, mert azok termelik a hormont amitől be tud érni. A banánoknál a csomagolás alá is sokszor ezt a gázt szokták zárni - etilénnek hívják. A rohadó gyömölcsök is emiatt rohasztják meg a többit...
2008. szeptember 29., hétfő
Befejeztem a Hamletet, Nádasdy Ádám fordításban, hát így önmagában is nagyon szuper. Sokkal élvezhetőbb, mint a másik és persze a Krétakörös előadás baromi jó volt. A durva az, hogy se könyvesboltban, se a neten nem találtam meg (ha valaki igen szóljon), egy folyóirat mellékletről szkenneltük. Ezenkívül hihetetlen izomlázam van eddig ismeretlen izmaimban valahol a derekam alatt a táncolástól (meg a cipőtől), ami egyébként elég siralmasan néz ki egyelőre...de mondjuk januárig még akármi lehet...
Ja, és repültem egy kicsit végre, bár csak szombaton, csak óbudán, de akkoris:)
De, megtaláltam, kiadták 2 éve, csak elbújt:)
Hamlet: Mert ha a nap melege férgeket növeszt a döglött kutyában, ahogy megcsókolja a döghúst-van magának lánya?
Polonius: Van, fenség.
Hamlet: Ne engedje ki a napra. Esetleg terhes lesz neki a napfény, ami másnak áldás, aztán viselheti-vigyázzon, barátom.
Ja, és repültem egy kicsit végre, bár csak szombaton, csak óbudán, de akkoris:)
De, megtaláltam, kiadták 2 éve, csak elbújt:)
Hamlet: Mert ha a nap melege férgeket növeszt a döglött kutyában, ahogy megcsókolja a döghúst-van magának lánya?
Polonius: Van, fenség.
Hamlet: Ne engedje ki a napra. Esetleg terhes lesz neki a napfény, ami másnak áldás, aztán viselheti-vigyázzon, barátom.
2008. szeptember 23., kedd
Nem tudom mennyire törvényszerű ( ha pszichológus leszek, majd alaposan utána járok) de a KRESZ-t tanító fószer nem csak szimplán pedofil fejű és konkrétan hülye, hanem emellett szeretné az emberiség előtte ülő és hallgató részét is legalább ennyire hülyévé tenni. Morálisan legalábbis, szakmai hozzáfűznivalója nem volt.
De megtudtuk, hogy jobb ha nem szopizzuk be az első vizsgát, és hogy ő egy csomó diploma és papír tulajdonosa - "értjük?"- emellett érdekelné ennek az alternatív-Waldorfnak a lényege, mert látta a táblán, hogy általános iskola, de akkor mi mit keresünk itt 19 évesen...ja, megnézte az 50 éves évfordulós tábláját a Móra László Ált. Isk.-nak, ami egyébként kb. 12 nem létezik...egyéként is ő pedagógus, és nem ám oktató nevelő! Mert az egy szar. Hanem NEVELŐ oktató és jobb ha megjegyezzük mert attól, hogy itt komolytalankodunk neki nem lesz jogsink... "értjük?"...stb, 3 órán keresztül. Oké, volt egy két élőkómás-rokkantszékes-csecsemőhalálos baleseti leírása, kösz.
De megtudtuk, hogy jobb ha nem szopizzuk be az első vizsgát, és hogy ő egy csomó diploma és papír tulajdonosa - "értjük?"- emellett érdekelné ennek az alternatív-Waldorfnak a lényege, mert látta a táblán, hogy általános iskola, de akkor mi mit keresünk itt 19 évesen...ja, megnézte az 50 éves évfordulós tábláját a Móra László Ált. Isk.-nak, ami egyébként kb. 12 nem létezik...egyéként is ő pedagógus, és nem ám oktató nevelő! Mert az egy szar. Hanem NEVELŐ oktató és jobb ha megjegyezzük mert attól, hogy itt komolytalankodunk neki nem lesz jogsink... "értjük?"...stb, 3 órán keresztül. Oké, volt egy két élőkómás-rokkantszékes-csecsemőhalálos baleseti leírása, kösz.
2008. szeptember 19., péntek
2008. szeptember 17., szerda
Tehát 10 perce próbálok belépni a mail címre, amit Lénárt Imre legkedvesebb történelemtanárom csinált, hogy a tételeket a november 3. -i vizsgára megtanuljuk...
jud üzenete:
gilgames a jelszó nem?
atti... üzenete:
jaja
atti... üzenete:
nem tudsz
atti... üzenete:
én szarakodtam vele egy csomót
jud üzenete:
kapja be!
atti... üzenete:
jó majd holnap
atti... üzenete:
megmondjuk
jud üzenete:
húúú
jud üzenete:
meg
atti... üzenete:
előre látom a fejedet
atti... üzenete:
milyen tűzzel fogod magyarázni
atti... üzenete:
forrjon dühöd, s tölcsd ki holnap <--( igen ő is most fog érettségizni)
atti... üzenete:
imrét ne kíméld
atti... üzenete:
míg nem mondja sajnálom
atti... üzenete:
drámát fogok írni
atti... üzenete:
na megyek
atti... üzenete:
aludni
atti... üzenete:
és drámát írni
atti... üzenete:
rólad
jud üzenete:
menj, ne is lássalak
atti... üzenete:
milyen dráma legyen? komikus, vígjáték, tragédia
jud üzenete:
amilyet tudsz rólam
atti... üzenete:
tragikomédia?
atti... üzenete:
jóóó lessz az
atti... üzenete:
írok ha lessz ídőm télleg
jud üzenete:
kiváncsi vagyok
atti... üzenete:
el is kezdem első soraim
atti... üzenete:
ide kíírni
atti... üzenete:
S a Lány szembeszállt eltiprójával a híres történelemtanárral ki nem teljesítette igéretét népe felé
atti... üzenete:
kezdetnek ennyi
...az élet szép pillanatai:)
jud üzenete:
gilgames a jelszó nem?
atti... üzenete:
jaja
atti... üzenete:
nem tudsz
atti... üzenete:
én szarakodtam vele egy csomót
jud üzenete:
kapja be!
atti... üzenete:
jó majd holnap
atti... üzenete:
megmondjuk
jud üzenete:
húúú
jud üzenete:
meg
atti... üzenete:
előre látom a fejedet
atti... üzenete:
milyen tűzzel fogod magyarázni
atti... üzenete:
forrjon dühöd, s tölcsd ki holnap <--( igen ő is most fog érettségizni)
atti... üzenete:
imrét ne kíméld
atti... üzenete:
míg nem mondja sajnálom
atti... üzenete:
drámát fogok írni
atti... üzenete:
na megyek
atti... üzenete:
aludni
atti... üzenete:
és drámát írni
atti... üzenete:
rólad
jud üzenete:
menj, ne is lássalak
atti... üzenete:
milyen dráma legyen? komikus, vígjáték, tragédia
jud üzenete:
amilyet tudsz rólam
atti... üzenete:
tragikomédia?
atti... üzenete:
jóóó lessz az
atti... üzenete:
írok ha lessz ídőm télleg
jud üzenete:
kiváncsi vagyok
atti... üzenete:
el is kezdem első soraim
atti... üzenete:
ide kíírni
atti... üzenete:
S a Lány szembeszállt eltiprójával a híres történelemtanárral ki nem teljesítette igéretét népe felé
atti... üzenete:
kezdetnek ennyi
...az élet szép pillanatai:)
2008. szeptember 14., vasárnap
Nem mentem ki repülni, pedig egészen hiányzott még az óbudai akvárium is, de tartogatom a szabad kapacitásokat mondjuk csütörtökre.
Megvolt az első általam is kifejezetten élvezett családi vacsizás- de a lényeg, hogy nekik is nagyon jó volt, örültem. Azthiszem a Kutyaszoritóban-t utána csak a családunk egyik fele...
Megint gyúrtam egy kicsit a hatékony tanulás menetén, mert kicsit sok időt töltök másik dimenzikókban a papír fölött egy pontra meredve, de rájöttem h egy óra után szünet kell és nincs zenehallgatás.
Mondja meg nekem valaki, hogy miért álmodom a Ráccsal és a barátnőjével...ráadásul valami sivatagban.
Ezen kívül csak szeretnék melegebb helyre költözni, ennyi már teljesen elég volt az őszből.
Semmi extra, komolyan:)
Megvolt az első általam is kifejezetten élvezett családi vacsizás- de a lényeg, hogy nekik is nagyon jó volt, örültem. Azthiszem a Kutyaszoritóban-t utána csak a családunk egyik fele...
Megint gyúrtam egy kicsit a hatékony tanulás menetén, mert kicsit sok időt töltök másik dimenzikókban a papír fölött egy pontra meredve, de rájöttem h egy óra után szünet kell és nincs zenehallgatás.
Mondja meg nekem valaki, hogy miért álmodom a Ráccsal és a barátnőjével...ráadásul valami sivatagban.
Ezen kívül csak szeretnék melegebb helyre költözni, ennyi már teljesen elég volt az őszből.
Semmi extra, komolyan:)
2008. szeptember 12., péntek
2008. szeptember 3., szerda
2008. augusztus 31., vasárnap
Holnap iskolába kell mennem.
Holnaptól hét hónapig iskolába fogok járni.
Hála a jó égnek nem kell feltétlenül nyolcra, mert 13. os vagyok...de akkoris. Nem vagyok képes felfogni, de vége van a nyárnak, egyszerre volt kurva rövid és végtelenül hosszú. Olyan mintha egy évet öregedtem volna vagy nem is tudom...
Közben semmit nem felejtettem, holnap bemegyek és minden szag a régi, minden ember a régi, mintha ott folytatódna ahol abbahagytuk.
De.
Szilárd elhatározásom, hogy NEM hagyom a hullámokat összecsapni a fejem fölött (az éjszaka tanulás még nem az), NEM fogok kétségbeesve rohangálni (hisztizni ér, de ritkán) és NEM hagyom a napfénymentes létnek köszönhető erősen nyomott hanulatot eluralkodni magamon (tehát legalább egyszer el kell zúzni itthonról), mert akkor végem lesz jaj.
(Számon is lehet kérni rajtam)
Take it easy és valami antilustaság üzemmód lesz optimalizálva.
És most rendet rakok a szobámban, muhaha:)
Holnaptól hét hónapig iskolába fogok járni.
Hála a jó égnek nem kell feltétlenül nyolcra, mert 13. os vagyok...de akkoris. Nem vagyok képes felfogni, de vége van a nyárnak, egyszerre volt kurva rövid és végtelenül hosszú. Olyan mintha egy évet öregedtem volna vagy nem is tudom...
Közben semmit nem felejtettem, holnap bemegyek és minden szag a régi, minden ember a régi, mintha ott folytatódna ahol abbahagytuk.
De.
Szilárd elhatározásom, hogy NEM hagyom a hullámokat összecsapni a fejem fölött (az éjszaka tanulás még nem az), NEM fogok kétségbeesve rohangálni (hisztizni ér, de ritkán) és NEM hagyom a napfénymentes létnek köszönhető erősen nyomott hanulatot eluralkodni magamon (tehát legalább egyszer el kell zúzni itthonról), mert akkor végem lesz jaj.
(Számon is lehet kérni rajtam)
Take it easy és valami antilustaság üzemmód lesz optimalizálva.
És most rendet rakok a szobámban, muhaha:)
2008. augusztus 30., szombat
Hát méltóan befejeztem a szezont ezzel a három nappal, Morcheeba, Zagar, Quimby, Brains és Besh o drom voltak a kedvencek, az erdőn keresztül bemászás és a sátor otthonfelejtése teljesen háttérbe szorult az SZKV-val együtt, főleg mert a legjobb helyre sikerült besompolyogni aludni.
Egész kevesen voltak, a fesztivál területének méretéhez képest, mindig volt hely elöl is táncolni, helyess, Szegednek tök jó hangulata van, eddig még nem sétálgattam a belvárosban. És most megyek, veszek füzeteket...meg ceruzát és vonalzót...emelt fővel készülök a kivégzésemre:D
Egész kevesen voltak, a fesztivál területének méretéhez képest, mindig volt hely elöl is táncolni, helyess, Szegednek tök jó hangulata van, eddig még nem sétálgattam a belvárosban. És most megyek, veszek füzeteket...meg ceruzát és vonalzót...emelt fővel készülök a kivégzésemre:D
2008. augusztus 24., vasárnap
"és a fülünkben furcsa dallam töri a szíved össze halkan s mikor fejedhez ér a fejem ezt nem érted s nem érthetem"
Szééééééééééééééép és jó, a Tudom, hogy szeretsz a másik kedvenc sírós számom (pedig nem hallgatok hs7-t), nem tudom, vannak-e ilyenek mindenkinek, de ettől van abban valami jó is ha fáj még akkor is ha nem tudom miért :)
Itt van, ha valaki nem ismerné.
Kicsit élvezem a hideget, meg már néha teljesen ösz szaga van a levegőnek, bár sajnos ez egyetlen dolgot jelent...
Szééééééééééééééép és jó, a Tudom, hogy szeretsz a másik kedvenc sírós számom (pedig nem hallgatok hs7-t), nem tudom, vannak-e ilyenek mindenkinek, de ettől van abban valami jó is ha fáj még akkor is ha nem tudom miért :)
Itt van, ha valaki nem ismerné.
Kicsit élvezem a hideget, meg már néha teljesen ösz szaga van a levegőnek, bár sajnos ez egyetlen dolgot jelent...
2008. augusztus 22., péntek
2008. augusztus 20., szerda
2008. augusztus 19., kedd
2008. augusztus 17., vasárnap
Végre! Nagyon szerettem volna és sikerült, kitekertem Nyikomról. Ilyen nem történt velem tavaly óta. De ma egy óra kitartó baszkodás után (ami alatt többször küzdenem kellett az életemért, konkrétan, hogy ne jöjjenek nekem) sikerült rájönnöm, hogy ez nem az a felhőalap, amivel én áttolom az erdőt, szóval szépen eloldalogtam balra és némi taknyoncsúszás után Visontánál bikán kitekertem valami ordas ernyőtépő cuccban, onnan elértem egy hatalmas hideg felhőutat, életemben nem utaztam még ennyit és nem fáztam még ennyire:) Mire Mezőkövesdhez értem teljesen összezárt minden, éppen beletörődtem a vesztembe, amikor picit kibukkant a nap a cirruszos foszlányos izén át, pont egy szántóföldnyi részen, onnan még sikerült kitekernem, láttam alattam lerohadni valakit ( Gyula ill. Gyöngyi) a sárga Omegával és aztán Gelejig adta. Akkor döbbentem rá, hogy ottvagyok, amikor beértem a központba, mivel Egeből már repültem oda, vicces volt, a madarak meg jófejek. A négy óra alvás nem hátráltatott nagyon, valahogy sokkal beletörődőbb voltam, mondjuk ha elbasztam a liftet, vagy vége volt, akkor nem szarakodtam túl a dolgot, ami ma pl segített.
Ja, Sziget adta tegnap, Deti meg a holdfogyatkozás, meg a csápjaim :)
Ja, Sziget adta tegnap, Deti meg a holdfogyatkozás, meg a csápjaim :)
2008. augusztus 15., péntek
Sziget rulez, merthogy kaptam egy ottalvós hetijegyet egy ismeretlen német (esetleg osztrák) sráctól...üldögéltem a többieket várva, kicsit félve a nagy ragaszgatós akciótól ( nem volt napim)...és oda osont hozzám, mondta, hogy keresett valakit akinek kell...kérdeztem melyik napra, mondta, hogy hát egész hétre... Jamiroquai, Irie Maffia, hajózás a Batyira, stb...
Muhaha;)
És ez még csak a kezdet :))
Muhaha;)
És ez még csak a kezdet :))
2008. augusztus 14., csütörtök
2008. augusztus 12., kedd
Nekem ez nem megy! Ma ismét lerohadtam pont ahol fordulni akartam, első szár végén, egy óra alatt értem oda szembeszélben...mivamááááá? Ráadásul egy olyan helyen, ahol biztos voltam benne h adni fogja..gáááz.
Viszont a harmadik autó megállt és bevitt a reptérre, mindenki nagy örömére egy ordas BMW-vel, Bálint sokat rágódott a dolgon...aztán maradt a lábnapoztatás a reptéren, egyedül, egész jó egyébként ott csendben fetrengeni.
Viszont a harmadik autó megállt és bevitt a reptérre, mindenki nagy örömére egy ordas BMW-vel, Bálint sokat rágódott a dolgon...aztán maradt a lábnapoztatás a reptéren, egyedül, egész jó egyébként ott csendben fetrengeni.
2008. augusztus 10., vasárnap
2008. augusztus 8., péntek
2008. augusztus 5., kedd
2008. augusztus 4., hétfő
Hétvégén életemben először voltam utas tandemben (itt is köszi az ernyőt!) Balázzsal (VB), most már egészen biztosan tudom, hogy szeretnék vinni másokat magammal. Igazából majdnem ugyanúgy pörögtem, mint amikor egyedül tolom, csak közben annyira nem kötötte le a figyelmem, de gondolom aki nem repül egyébként annak nincsnek ilyen problémái. Igazából amennyire szeretek fent egyedül lenni, annyira jó amikor nem csak az ernyőmmel beszélhetek, meg tök tanulságos volt (66km).
Ma képtelen vagyok kimenni a napra mert eléggé kiütött, a következő projekt az Envy lesz, már alig várom, mondjuk szerdán Nyikomon... :)
Jobban belegondolva a repülésen (és ami hozzá tartozik) kívül semmi mást nem nagyon csináltam a nyáron és egyáltalán nem érzem, hogy kellett volna, pedig tavasszal elhatároztam, hogy fogok...hát nem kell ( jó, de, melózni).
Bertók Attila portré by Kollmann, szerintem tök érdekes, nem nagyon tudtam róla semmit.
Ma képtelen vagyok kimenni a napra mert eléggé kiütött, a következő projekt az Envy lesz, már alig várom, mondjuk szerdán Nyikomon... :)
Jobban belegondolva a repülésen (és ami hozzá tartozik) kívül semmi mást nem nagyon csináltam a nyáron és egyáltalán nem érzem, hogy kellett volna, pedig tavasszal elhatároztam, hogy fogok...hát nem kell ( jó, de, melózni).
Bertók Attila portré by Kollmann, szerintem tök érdekes, nem nagyon tudtam róla semmit.
2008. augusztus 1., péntek
2008. július 29., kedd
Először is: Boldog szülinapot Anyám!! :))
Ma nagyon érdekes dolgok történtek velem, ami ellensúlyozza az iszonyatos mennyiségű taknyot a fejemben...hihetetlen, 30 fokban, leszállás után semmit nem hallottam.
Szóval, reggel odajött egy ellenőr a villamoson, hogy ez túlméretezett csomag (a zsákom mármint) , én pedig reflexből ránéztem hitetlenkedő arcal és azt mondtam neki, hogy na ne hülyéskedjen már. Mire rájöttem, hogy ezt nem kellett volna tennem, elkezdett vigyorogni és szónélkül elment.
Ezek után végre kiderült ki volt a sárga Nova a csütörtöki teamben, és még ki is tekertem elsőre.
Sajnos innentől nem volt olyan szép a történet, azthittem nyugodtan mászkálhatok délfelé, mert nincs szél, de aztán mikor visszaindultam kiderült, hogy volt, persze akkor már full kék volt minden mögöttem, szóval nagyon nem láttam értelmét folytatni arra, kicsit mászkáltam Szekszárdnál aztán felhívtam a többieket fentről (ilyet még sosem), és ők már jöttek értem, szóval a hídhoz repültem.
Ez egyébként három órát vett igénybe:)
Sajnos ekkor a telefonom lemerült, szóval gondoltam simán besétálok az 51-re, japersze, 4km után vett fel egy ember, (basszus ha az M9 en felvesznek akkor akárhol) kölcsön adta a teloját és így mindent megoldott, pedig már nagyon kezdtem elveszettnek érezni magam, meg reménykedni, hogy a többieknek van annyi eszük, hogy hazamennek nélkülem.
Eléggé sajnálom a napot, mert jó volt az idő, de totál rosszfelé indultam eleve.
Elvileg ha mindig megpróbálom, akkor előbb vagy utóbb (sajnos gyanítom, hogy utóbb) egyszer tökre vissza fogok jutni, szóval holnap folyt. köv.
Tudom, hogy elfelejtettem valamit...basszus
Ma nagyon érdekes dolgok történtek velem, ami ellensúlyozza az iszonyatos mennyiségű taknyot a fejemben...hihetetlen, 30 fokban, leszállás után semmit nem hallottam.
Szóval, reggel odajött egy ellenőr a villamoson, hogy ez túlméretezett csomag (a zsákom mármint) , én pedig reflexből ránéztem hitetlenkedő arcal és azt mondtam neki, hogy na ne hülyéskedjen már. Mire rájöttem, hogy ezt nem kellett volna tennem, elkezdett vigyorogni és szónélkül elment.
Ezek után végre kiderült ki volt a sárga Nova a csütörtöki teamben, és még ki is tekertem elsőre.
Sajnos innentől nem volt olyan szép a történet, azthittem nyugodtan mászkálhatok délfelé, mert nincs szél, de aztán mikor visszaindultam kiderült, hogy volt, persze akkor már full kék volt minden mögöttem, szóval nagyon nem láttam értelmét folytatni arra, kicsit mászkáltam Szekszárdnál aztán felhívtam a többieket fentről (ilyet még sosem), és ők már jöttek értem, szóval a hídhoz repültem.
Ez egyébként három órát vett igénybe:)
Sajnos ekkor a telefonom lemerült, szóval gondoltam simán besétálok az 51-re, japersze, 4km után vett fel egy ember, (basszus ha az M9 en felvesznek akkor akárhol) kölcsön adta a teloját és így mindent megoldott, pedig már nagyon kezdtem elveszettnek érezni magam, meg reménykedni, hogy a többieknek van annyi eszük, hogy hazamennek nélkülem.
Eléggé sajnálom a napot, mert jó volt az idő, de totál rosszfelé indultam eleve.
Elvileg ha mindig megpróbálom, akkor előbb vagy utóbb (sajnos gyanítom, hogy utóbb) egyszer tökre vissza fogok jutni, szóval holnap folyt. köv.
Tudom, hogy elfelejtettem valamit...basszus
2008. július 27., vasárnap
Rinya lesz-->
UTÁÁÁLOK 30km-t repülni!!! Pont mire már egészen rákattanok, a földön találom magam a melegben és porban, fölöttem még él az idő....szörnyű. És az a baj, hogy nem tudom kivételesen hol csesztem el, mindig szoktam kb, de ma valahogy nem volt választásom, egy felhőm volt előttem, az szétesett fölöttem, lehet, hogy ott tudtam volna tovább tekerni ha...mindenesetre nem értem oda a következő cucchoz, nem sok hiányzott sajna. És az a baj, hogy múlthéten is ez volt, és kétszer ugyanúgy(oké, nagyon hasonlóan) elcseszni már bénázásnak számít:)
Mindenesetre megtaláltam életem első farmergatyáját, ami nem kicsit, nem nagy, nem túl világos és a húgomé. Egyelőre:) Hihetetlen, hogy nem képesek többféle emberlábra nadrágot csinálni és ha nem vagy szabvány akkor beszopod...Ennél már csak azt utálom jobban, hogy női cipőben ( nem sport, nem ms, sima mászkálós) nincs nagyon 41-nél nagyobb, pedig én még nem is vagyok egy zsiráf!
baszus, imádom ezt, már meg is nyugodtam
UTÁÁÁLOK 30km-t repülni!!! Pont mire már egészen rákattanok, a földön találom magam a melegben és porban, fölöttem még él az idő....szörnyű. És az a baj, hogy nem tudom kivételesen hol csesztem el, mindig szoktam kb, de ma valahogy nem volt választásom, egy felhőm volt előttem, az szétesett fölöttem, lehet, hogy ott tudtam volna tovább tekerni ha...mindenesetre nem értem oda a következő cucchoz, nem sok hiányzott sajna. És az a baj, hogy múlthéten is ez volt, és kétszer ugyanúgy(oké, nagyon hasonlóan) elcseszni már bénázásnak számít:)
Mindenesetre megtaláltam életem első farmergatyáját, ami nem kicsit, nem nagy, nem túl világos és a húgomé. Egyelőre:) Hihetetlen, hogy nem képesek többféle emberlábra nadrágot csinálni és ha nem vagy szabvány akkor beszopod...Ennél már csak azt utálom jobban, hogy női cipőben ( nem sport, nem ms, sima mászkálós) nincs nagyon 41-nél nagyobb, pedig én még nem is vagyok egy zsiráf!
baszus, imádom ezt, már meg is nyugodtam
2008. július 25., péntek
Ilyeneket talál az ember a levelei között, ha nem vigyáz... :D Azért kösz a feltételezést!(szólok ha lesz sajátom)
Travelling to another dimension...
Istenien időzítettünk, ordas szél, zárt felhőzet, eső és HIDEG volt lent. De így is tökéletesen kikapcsoló volt, most léptem vissza a földre, mikor leszálltam a vonatról (4 óra alvás yeah) és kiderült, hogy nagyon szép törzsi tetoválásokat tudok rajzolni és kettőig aludni, szeretem a Tortúrát és még mindig tudom fejből a hamupipőkét, a víz eléggé hideg és üres volt, a zuhanyban sincs melegvíz, bika volt a kishangfal és az élet dolgain két napon át szakérteni nagyon fárasztó, persze mert alapos vagyok bizonyám:)
Istenien időzítettünk, ordas szél, zárt felhőzet, eső és HIDEG volt lent. De így is tökéletesen kikapcsoló volt, most léptem vissza a földre, mikor leszálltam a vonatról (4 óra alvás yeah) és kiderült, hogy nagyon szép törzsi tetoválásokat tudok rajzolni és kettőig aludni, szeretem a Tortúrát és még mindig tudom fejből a hamupipőkét, a víz eléggé hideg és üres volt, a zuhanyban sincs melegvíz, bika volt a kishangfal és az élet dolgain két napon át szakérteni nagyon fárasztó, persze mert alapos vagyok bizonyám:)
2008. július 21., hétfő
2008. július 20., vasárnap
Itt ülök és várok és várok és semmi nem történik, várok és senki nem jött velem délre, aki meg igen arról nem tudtam, és annyira hülye sport ez, gyilkolni tudnék...pontosabban azt sem, kurvára elkeserítő...
Közben meg egyáltalán nem vagyok képes előre tervezni, két napnál előrébb nem is látok, ráadásul nem is érzek késztetést ilyesmire, ha végre valami tényleg fontossá válik , akkor arról kiderül, hogy esélytelen (nem volt még kivétel eddig, de el bírnám viselni). És ezen kívül nem érdekel semmi. Életemben először totálisan nincs kedvem embereket látni, legsziveseben elhúznék remetének valami ordas hegyre...és semmi mást nem csinálnék az íráson, olvasáson és alváson kívül.
Közben meg egyáltalán nem vagyok képes előre tervezni, két napnál előrébb nem is látok, ráadásul nem is érzek késztetést ilyesmire, ha végre valami tényleg fontossá válik , akkor arról kiderül, hogy esélytelen (nem volt még kivétel eddig, de el bírnám viselni). És ezen kívül nem érdekel semmi. Életemben először totálisan nincs kedvem embereket látni, legsziveseben elhúznék remetének valami ordas hegyre...és semmi mást nem csinálnék az íráson, olvasáson és alváson kívül.
2008. július 19., szombat
Öncélú repülős bejegyzés következik.
Már itthon is vagyok, hála az összeszedőimnek (Emő, Gábor, kössziii). Hát, ma nagyon tanulságosan lerohadtam, a nagy kékség a starthely fölött azt eredményezte, hogy elég alacsonyan hátraslattyogtam, a Csobánc mögötti második hegynél sikerült kitekernem (közben sokszor megfogadtam, hogy ilyet többet nem:)), fél négy után indultam csak, előtte nem nagyon volt semmi, összesen négyen tudtunk egyáltalán elindulni (pedig nagy ribanc repülést terveztünk, next time), szóval nem annyira voltunk jóhelyen...enyhén szólva...és nem tudtam rendesen oldalazni amerre akartam mert beerősödött a szél és ordasmód süllyedtem, egy rossz döntés elég volt, hogy beleálljak a földbe. De az előtte lévő egyórás szenvedés építő jellegű(remélhetőleg), és szép a Balcsi is nagyon.
Azt hiszem be kell szereznem egy térdmelegítőt mert a fájós gyűlöli a hideget, meg a lábtartót is, igazából a kezem is eléggé KO, mert sosem veszem fel a kesztyűmet, megint kezdhetek listát írni a nem megcsinált dolgaimról...de ennek végetvetek:)
Jó volt végre két év után az oktatómmal kimenni egy starthelyre, repülni nem repültünk együtt, de kb egy éve hegyen sem voltam vele nagyon (K.P.) és tulajdonképpen az első telem végig fagyoskodta velem újlakin, csak azért, mert nekem vicces volt félórát lejtőzni, még akkor is ha kockára fagytam közben.
Ma végre kialszom magam, muhaha
Már itthon is vagyok, hála az összeszedőimnek (Emő, Gábor, kössziii). Hát, ma nagyon tanulságosan lerohadtam, a nagy kékség a starthely fölött azt eredményezte, hogy elég alacsonyan hátraslattyogtam, a Csobánc mögötti második hegynél sikerült kitekernem (közben sokszor megfogadtam, hogy ilyet többet nem:)), fél négy után indultam csak, előtte nem nagyon volt semmi, összesen négyen tudtunk egyáltalán elindulni (pedig nagy ribanc repülést terveztünk, next time), szóval nem annyira voltunk jóhelyen...enyhén szólva...és nem tudtam rendesen oldalazni amerre akartam mert beerősödött a szél és ordasmód süllyedtem, egy rossz döntés elég volt, hogy beleálljak a földbe. De az előtte lévő egyórás szenvedés építő jellegű(remélhetőleg), és szép a Balcsi is nagyon.
Azt hiszem be kell szereznem egy térdmelegítőt mert a fájós gyűlöli a hideget, meg a lábtartót is, igazából a kezem is eléggé KO, mert sosem veszem fel a kesztyűmet, megint kezdhetek listát írni a nem megcsinált dolgaimról...de ennek végetvetek:)
Jó volt végre két év után az oktatómmal kimenni egy starthelyre, repülni nem repültünk együtt, de kb egy éve hegyen sem voltam vele nagyon (K.P.) és tulajdonképpen az első telem végig fagyoskodta velem újlakin, csak azért, mert nekem vicces volt félórát lejtőzni, még akkor is ha kockára fagytam közben.
Ma végre kialszom magam, muhaha
2008. július 18., péntek
Sosem vagyok egyedül, amikor igazán szeretnék, nagyon unom. És azthiszem ha egyszer lesz egy saját lakásom, oké, akár egy szobám úgy rendesen, akkora zár lesz rajta, és akkora szigetelés, hogy még egy bomba sem fog behallatszódi...rohadtul nem normális dolog, hogy családi szentégtörés ha magamra zárom a saját ajtóm!! És nem is bunkóság! Az viszont igen amikor még zuhanyozni sem lehet anélkül, hogy becsörtetnének valami baromsággal a fürdőszobába...
Nem akarok olyan ember lenni aki az összes gyerekkori sérelmét a saját gyerekén éli ki, de ezt megjegyzem, soha nem fogok beslattyogni szó nélkül a magánszférájába.
Nem akarok olyan ember lenni aki az összes gyerekkori sérelmét a saját gyerekén éli ki, de ezt megjegyzem, soha nem fogok beslattyogni szó nélkül a magánszférájába.
2008. július 17., csütörtök
Annyira jellemző, gondoltam úgysem érek el a Kecskeméti cuccig, megnéztem azért kb merre kerüljek, aztán persze akárhogy oldalaztam a végén le kellett szállnom mert nagyon sodródtam arra, bele is repültem valamibe, amiről nem sikerült biztosan megtudnom mekkora vétség, mindenki mást mondott eddig...de mindegy, a lényeg, hogy végre nem egyedül toltam, hárman mentünk egy sárga Nova, Lóránt meg én aztán egy nagy madár is jött, visszavonok minden gonosz megjegyzést amit a Rush-ra mondtam, egészen visszaadta az önbizalmamat (azért holnap felteszem pg re).
Ma éreztem először olyat, hogy van lelkem, és teljes függetlenül néztem ki a szememen keresztül, mintha a testem csak egy burok lett volna, a levegő mintha vízként nehezedett volna mindenre, de meleg volt mint az aszfalt, amikor sokat süti a nap és már akkor tudtam, hogy ezt is le kell írnom, olyan lesz mint álmot leírni az éjszaka közepén, hogy reggel visszakapom?
Fontos tényező még most, hogy iszonyatosan repülhetnékem van, és nem folytatom, télleg nem tudom mit keresek itt
Fontos tényező még most, hogy iszonyatosan repülhetnékem van, és nem folytatom, télleg nem tudom mit keresek itt
2008. július 15., kedd
2008. július 13., vasárnap
Hazafelé a villamoson már kiéhezve vártam, hogy rászabaduljak az mp3 töltényeimre, és most végre itt vagyok.
and you know you're
gonna lie to you
in your own way
know know too well
know the chill
know she breaks
my siren
never was one
for a
prissy girl
coquette
call in for
an ambulance
reach high
doesn't
mean she's
holy
just means
she's got a cellular
handy
almost
brave
almost
pregnant
almost in love "vanilla"
and you know you're
gonna lie to you
in your own way
and you don't need the light
to guide you though this
*
Újra itthon, kisimult arcal, enyhén leégve. Első két nap naplementés lejtőzés, utána két nap rendes repülés, ordas szép sziklák meg felhőalap. Az odafele úton sikerült mindig jó fülkébe ülnöm, kint pedig vigyáztak rám rendesen. Lehet, hogy a radonos víztől, amiben fürödtünk ( és amiben lehet, hogy a patkány is fürdött), de mindenesetre annyira belazultam, hogy képes voltam ma három órán keresztül lelkesen vásárolni, amit egyébként nagyon utálok. Az eredmény nagyon bika:)
Azért egy ekkora boly közepén tekerni hihetetlen érzés, kerülgettek szegények rendesen, tök jó volt fentről végignézni, ahogy csinálják a feladatot, majd szerzek jó képet róla, mert ugye én megint nem vittem gépet.
Kicsit hiányzik az egész.
Azért egy ekkora boly közepén tekerni hihetetlen érzés, kerülgettek szegények rendesen, tök jó volt fentről végignézni, ahogy csinálják a feladatot, majd szerzek jó képet róla, mert ugye én megint nem vittem gépet.
Kicsit hiányzik az egész.
2008. július 8., kedd
2008. július 6., vasárnap
Sajnos ma egy ordas, fákat taroló és ezzel lábat összezúzó, de végülis csak beadta horror start után (alapból elkésve a tömeg miatt, gerincirányú szél, nem élveztem kivételesen) Miskolcon kikoppantam, a lábam kék, a variom kijelzője KO és oda sem tudtam rendesen figyelni ezért a repülésre.
Nézhetném a jó oldalát, elég kemény idő volt, olyan felesből négyes, megint fél, rángatott rendesen, de semmi para nem volt, mondjuk nem álltam volna neki fényképezni nagyon. És még haza is hoztak.
Nézhetném a jó oldalát, elég kemény idő volt, olyan felesből négyes, megint fél, rángatott rendesen, de semmi para nem volt, mondjuk nem álltam volna neki fényképezni nagyon. És még haza is hoztak.
Ma nem volt repülés, volt viszont nagybácsim 50. szülinapjának ordas megünneplése, első közös lerészegedés apám haverjainak társaságában és unokatestvéreimmel családosan, kaptam sok életvezetési és mit ne csessz el tanácsot a sok vén fasztól, meg hogy faterom miattam őszült meg, édesek voltak, meg vagyok hatódva, életem első családi eseménye, ami miatt nem sajnálom a repülést így utólag sem:)
2008. július 4., péntek
Hazaértem, és túl sok időm maradt azon gondolkozni, hogy már Július van, meg már mindjárt 20 éves leszek, meg érettségiznem is kell majd, sőt repülni sem repültem majd egy hete, volt még Zongoratanárnő, 24, összes újságolvasás bepótolása és ordas mennyiségü telefonálás.
Igen, a telefon, szerintem az első eszköz ami komoly függőséget idézett elő nálam.
Először csak a hol, kivel mit, mikor, kések opciók léteztek, aztán viszont alattomosan elkezdődött a várakozás. Biztos nem hallottam megnézem, de nem, nem hívott, nem írt, nem még mindig nem, jó leszarom, nem fogok itt szobrozni, arrébteszem...akkor három percenként najó nézzük meg, hátha, oké még mindig nem. Megszólal, vééégre, gyomor összeugrik, de csak apám/anyám/kutya-macska/stb...teljes csalódottság, lemondás. És akkor egyből ír a kis aranyos, bárkiről legyen is szó és bármennyi átkot is szórtam rá az előtte eltelt 30 percben.
Igen, a telefon, szerintem az első eszköz ami komoly függőséget idézett elő nálam.
Először csak a hol, kivel mit, mikor, kések opciók léteztek, aztán viszont alattomosan elkezdődött a várakozás. Biztos nem hallottam megnézem, de nem, nem hívott, nem írt, nem még mindig nem, jó leszarom, nem fogok itt szobrozni, arrébteszem...akkor három percenként najó nézzük meg, hátha, oké még mindig nem. Megszólal, vééégre, gyomor összeugrik, de csak apám/anyám/kutya-macska/stb...teljes csalódottság, lemondás. És akkor egyből ír a kis aranyos, bárkiről legyen is szó és bármennyi átkot is szórtam rá az előtte eltelt 30 percben.
2008. július 1., kedd
Jelentem, múlik a szer hatása, máris rámtört a valóság, mellbe vágva, mint egy igazi drogost (nem, nem segített az sem, hogy századszor néztem meg a Blöff-öt). Azt hiszem nem kell teszteket kitöltenem, mert érzem így is a súlyát.
Szóval a békés semlegességet érzelmi téren felváltja a teljes káosz és a repülés utáni olthatatlan vágy sem segíti a helyzet uralását. Próbálok itthon is lenni, de kezd elszabadulni a pokol, szerintem éppen itt volt az ideje.
Szóval a békés semlegességet érzelmi téren felváltja a teljes káosz és a repülés utáni olthatatlan vágy sem segíti a helyzet uralását. Próbálok itthon is lenni, de kezd elszabadulni a pokol, szerintem éppen itt volt az ideje.
2008. június 30., hétfő
Hát, ez van.
Mármint az, hogy lemerült a varóm és a gps-em is ( miért nem cseréltem elemeeeeeeeeet?! tudom, megérdemlem, de fuck), ezért nem elfogadható a logom, pedig ez eddigi pályafutásom egyéni csúcsa, a fehér vonal ruler szerint 101km. Ami végülis 101-et jelent, szóval félhivatalosan megvan az első :D
Viszont nagyon jól összemelegedtem az Aspen2-vel ott a nagy csendben, még azt sem tudtam mennyi az idő, néha visszakapcsoltam a gps-t, jó messzire akartam lenni Debrecentől, egyébként sikerült is elkerülnöm, azért ilyen görbe az egész mert balra állandóan minden kék volt.
Az első tekerés alatt végig kellett tartanom magamban a lelket, hogy ugyan, dehogy fogok mindjárt lerohadni, simán ki lehet tekerni 150m-ről...az egész elindulást úgy ahogy van elcsesztem. Elkezdtem kitekerni, de nem voltam magasan, +200m, mögöttem Elek teker, de nem nagyon emelkedik, gondoltam, jóóó, ketten vagyunk, gyenge lift, de jó az idő, jólesz az. Csakhogy Elek nem így gondolta, mert elindult vissza, akkor én is, de nem értem volna már ki, szal inkább megint vissza a termikbe, közebn magasság elveszt, kissé lee oldal, na innentől jött a szenvedés, Eleknek, aki mégis visszajött már nem jutott semmi az aljából, szóval megint egyedül.
Innentől minden nem ernyős és minden nálam tapasztaltabb pilóta csak saját felelősségre olvasson tovább, mert nekem lelki szükséglet kiszakérteni az Aspent, de valószínüleg kevéssé élvezhető!
Aspen2 vs. Summit3: eddigi 3.5 óránk után kb. egyikre sem mondanám, hogy ezerszer jobb, igazából a Summitnak sokkal nehezebb a kupolája, tehát hegyre felfele nagyon érezni, meg szerintnem startnál is részben ezért sokkal jobb az Aspennel, vagy lehet, hogy nem ezért, de az biztos, hogy ez az ernyő sokkal jobban veszi a lapot hevederek szintjén amit rohadtul élveztem. Viszon sokkal puhább a fék, meg hosszabb is, ami egyelőre szar volt, bár mondjuk árnyaltabban működik az egész. Sokkal kevésbé lő előre, nem annyira dinamikus, de közben jobban érződik minden, szerintem gyorsítva is jobban siklik, és nem szeret annyira elcsúszni. Amikor sebessége gyűjt, fokozatosabban gyorsul és nem süllyed akkorát. Kicst olyan érzés volt, mintha közelebb lenne hozzám az egész. Az viszon idegesített, hogy fordulóban lassabb, de szerintem csak nem szoktam meg, mert közben meg sokkal szűkebb körön lehet vele laposan tekerni.
Folyt.köv. ha jobban kiismertem, szerintem voltak rázósabb részek, de valahogy stabilabb, vagy nekem volt könnyebb vezetni, de nem volt semmi csattogás...azért remélem lesz valami ordas idő, hogy kiderüljenek a dolgok:)
Két hetem van vele egyébként.
2008. június 28., szombat
Óóóóó bazmeeeeeg, a losser team tagja lettem!
Nembaj, még van két hónap a nyárból és veszteni is tudni kell, ha hazaértél mesélj főribanc!! :D
Aspen tök jófej, legalábbis parkettán nyugisabb mint a summit volt, a tekerést majd holnap...léciléciléciiiiiii
Na megyek, relaxálnom kell mert gyilkolni fogok.
Nembaj, még van két hónap a nyárból és veszteni is tudni kell, ha hazaértél mesélj főribanc!! :D
Aspen tök jófej, legalábbis parkettán nyugisabb mint a summit volt, a tekerést majd holnap...léciléciléciiiiiii
Na megyek, relaxálnom kell mert gyilkolni fogok.
2008. június 26., csütörtök
2008. június 24., kedd
Helyzetjelentek: azt hiszem ráizgultam egy ernyőváltásra, tudom, jó kis ernyő a Rush is, de ez van. A fokozatosságról alkotott elképzelésembe lassan belefér végülis.
És végre teljesen átszellemültem nyárilag, a bizem átlaga 4.7, irtózom mindentől, amitől visszajön az az érzés, ami januárban kiütött, komolyan, képtelen lennék bemenni az osztályba az összes osztálytársam közé, pedig egyébként szeretem őket!
És végre teljesen átszellemültem nyárilag, a bizem átlaga 4.7, irtózom mindentől, amitől visszajön az az érzés, ami januárban kiütött, komolyan, képtelen lennék bemenni az osztályba az összes osztálytársam közé, pedig egyébként szeretem őket!
2008. június 22., vasárnap
Na most egyszerre sír a szám meg nevet is: ordas volt tegnap ám, nagyon élveztem, szerintem életem legélvezetesebb repülése volt, (méltó úccsó repülés a summittal, valaki ráhajtott), mikor oda értem ahol eredetileg fürdeni akartam, végre sikerült kitekernem és totál bekattantam tőle, főleg mert elég reménytelenül éreztem magam előtte, kb tíz perce ott kavartam valami nullában és a csapattársam is elhullott.
Hazafelé meg teljes társadalomismereti kutatást végezhettem volna stoppolás közben, négy stoppal jutottam Szolnokig (volt ferrarisra festett bmw, meg 16 évesen házasodott romantikus hölgyemény, aggódó apuka és fogatlan zenész), onnan két román srác hozott be, ráadásul jófejek, bár az első kérdésük az volt, hogy miért szálltam be román autóba...
Ellenben most itthon ülhetek, bika az idő, és miért??! Mert retkes bizonyitványosztás van, ami anyám szerint iskolai nap, szerintem meg ezt ne ő döntse el, az én bizonyitványom vagymi...scheiße!!!! Ráadásul a horizonton valami 300-350 et írtak vitorlára, ez volt a 90 es napon is "mellesleg"...
Hazafelé meg teljes társadalomismereti kutatást végezhettem volna stoppolás közben, négy stoppal jutottam Szolnokig (volt ferrarisra festett bmw, meg 16 évesen házasodott romantikus hölgyemény, aggódó apuka és fogatlan zenész), onnan két román srác hozott be, ráadásul jófejek, bár az első kérdésük az volt, hogy miért szálltam be román autóba...
Ellenben most itthon ülhetek, bika az idő, és miért??! Mert retkes bizonyitványosztás van, ami anyám szerint iskolai nap, szerintem meg ezt ne ő döntse el, az én bizonyitványom vagymi...scheiße!!!! Ráadásul a horizonton valami 300-350 et írtak vitorlára, ez volt a 90 es napon is "mellesleg"...
2008. június 19., csütörtök
Fúúú, annyira utálom a sok szerencsétlen idiótát!! Sajnálom kicsit, hogy nem létezik már természetes szelekció és az ilyen életképtelen egyedek is felszálhatnak a tömegközlekedésre... komolyan, ha valakinek az a legnagyobb baja, hogy az én kibaszott zsákom is ott van a kibaszott metrón, a kurva kapaszkodós oszlop mellett.
Amiből még van 11 egy kocsin belül!!! És van még fent is kapaszkodó, lógós, meg nem lógós, de neem, ő inkább elkezd baszogatni, mert olyan naaaagyon nagy problémát gördített elé az élet - jelen esetben én.
És persze, ezen nem kell felkapni a vizet, csak ha történetesen egyébként sem vagyok nagyon kedves hangulatomban, akkor ne álljon már neki feljebb, hogy nem tanusítok kellő tiszteletet, örüljön, hogy végighallgattam egyáltalán!
Bocs, tudom, nem kéne ezt így, de inkább ide...
Amiből még van 11 egy kocsin belül!!! És van még fent is kapaszkodó, lógós, meg nem lógós, de neem, ő inkább elkezd baszogatni, mert olyan naaaagyon nagy problémát gördített elé az élet - jelen esetben én.
És persze, ezen nem kell felkapni a vizet, csak ha történetesen egyébként sem vagyok nagyon kedves hangulatomban, akkor ne álljon már neki feljebb, hogy nem tanusítok kellő tiszteletet, örüljön, hogy végighallgattam egyáltalán!
Bocs, tudom, nem kéne ezt így, de inkább ide...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)